Hi all! Bocs, tudom, eltűntem, ne haragudjatok, itt van a vizsgaidőszak, én meg teljesen szétcsúsztam, tényleg bocsi. Az előző bejegyzésemben említett csatát megnyertem, az utsó megmérettetés pedig majd jövőhéten lesz, szóval még megvan a démonom, bár mostanában kicsit megmakacsolta magát, és inkább ellenem dolgozik. 

Amúgy szarul vagyok, és bevallom, most éppen kiborulni jöttem ide, mert talán így nem bántok meg senkit, kivéve saját magamat, de hát ez van. Nem is tudom, hol kezdjem... Mostanság minden összejött, elegem van már mindenből és mindenkiből. Anyám sikeresen lerombolta a pindúrka önbizalmamamat, mert KURVÁRA TAPINTATLAN, meg hát ha az embernek van egy tökéletes tesója (akit egyébként imádok, csak most hisztirohamom van), akkor bizony elég nehéz érvényesülni. Nyomorultul érzem magam, és nem kellene meglepődnöm ezen, mert mindig is utáltam magam, de ilyen szintű gyűlöletet már régen éreztem. Olyan cseszettül szerencsétlen vagok, hogy az hihetetlen. És ja, most mindenkire haragszom egy kicsit, de főleg magamra. Sokszor próbáltam ezt kezelni, de nem igazán sikerült. És volt, hogy elértem egy olyan mélységet, amiből nagyon nehéz kimászni. Volt, hogy téptem a hajam, és olyan is előfordult, hogy 25-30 vágás "díszítette" az alkaromat (Ezt ki ne próbáljátok, hülye, aki azt mondja, hogy ez jó. A vágás pillanatában lenyugtatott, de utána két hétig hozzá sem lehetett érni a karomhoz, ráadásul elég nehéz volt titkolni a család és a barátok elől). És most attól félek, hogy megint elsüllyedek a trutyiban, de igyekszem ezt elkerülni. De akkor is kibaszottul utálom azt a némbert, aki a tükörből néz vissza rám. Ritka retardált a csaj. 

És már fáradt is vagyok, nagyon. Nem alszom rendesen már hetek óta. Rémálmaim vannak, néha olyan dolgokat látok, amik nincsenek is a szobában, vagy bámulok a páromra, aztán ha felébred rá, és szól, elkezdek sikoltozni, hogy ne bántson... Pedig soha sem emelte rám a kezét... Soha! Sosem bántott, mindig jó volt hozzám, erre nekem éjszakánként halálfélelmem van... Wtf??? Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, de tényleg... És persze van az a dolog, amit a múltkor említettem, amit nem akarok megosztani az emberekkel... Még mindig nem hagy nyugodni, nem tudom, mikor lesz ennek vége...

És anyámék, meg úgy nagy átlagban a környezetem kurvára nem veszi észre, hogy valami nagyon nincs rendben! Basszus nekem is vannak gonjdaim, én is szarul vagyok, néha ÉN IS SZERETNÉK SÍRNI!!! Nem vagyok mindig jól, értitek????ÉRTITEK??? És nem csak a tesóm csinálja jól a dolgokat, oké??? Én sem cseszek el mindig mindent, és az én eredményeim is érnek annyit, mint az övéi!!! És nem csak őt kell ápolgatni, ha okádékul van, néha nekem is kell egy kis támogatás, ÉN IS LÉTEZEM MÉG! (Még jó, hogy ezt nem olvassák... XD)

Na itt a beígért személyes bejegyzés is. Mostanában, pontosabban az elmúlt héten eléggé magam alatt voltam. A suliban van némi gondom egy gerinctelen féreggel, aki nem mellesleg egy tanár, és folyamatosan szívatja a népet, mert neki jól esik. És sokáig gyűlöltem, és egy rossz embernek tartottam, de ez most változott. Most sem szeretem, de már csak szánni tudom. Sajnálom, hogy vannak olyan emberek, akik csak ennyit képesek felmutatni, és még ez sem dicséretre méltó. Ő egy utolsó kis köcsög, akinek ez a legnagyobb boldogsága, és ez szomorú. Éppen ezért kértem Istent, hogy terelgesse kicsit, hátha sikerül neki. Ez persze nem azt jelenti, hogy feladtam a küzdelmet ellene, mert nem adom fel! A csatát megnyerhette, de a háborút én akarom nyerni. És itt kerülnek a képbe a démonaim. És mielőtt bárki is elkezdene kombinálni, itt nem a horrorfilmes, fekete szemű démonokra gondolok.

Asszem a Vasember 3. részében hagzik el az a mondat, hogy a démonjainkat mi magunk teremtjük. Elkezdtem agyalni ezen a mondaton, és rájöttem arra, hogy igaz. Az összes démon, ami éppen azon van, hogy felemésszen, én teremtettem saját magam ellen. Nem mások tehetnek a létezésükrül, hanem én. Én vagyok az, aki engedte, hogy megszülessenek, és valószínűleg az is én vagyok, aki el tudja őket pusztítani (csak nem tudom, hogyan mert hát elég szívósak). És egészen tegnap reggelig úgy gondoltam, hogy meg kell tőlük szabadulnom. Aztán reggel, ahogy buszoztam haza, rájöttem arra, hogy ha már ennyit ártottak nekem, most az egyszer segíthetnének is. Megteremtem a saját démonomat, és magam mellé állítom. Nem fogom hagyni, hogy tönkretegyen, inkább vele együtt küzdök majd a kis köcsög ellen. Tudom, ez nem túl keresztényi hozzáállás, de vannak olyan helyzetek, amik kikényszerítik az emberből azt, hogy egy kicsit maga is démonná váljon. Tanulni fogok, nagyon keményen, és most az egyszer nem halálra rémülten fogok bemenni a terembe, hanem magabiztosan, mert ott lesz mögöttem valalmi, ami erősebb ennél a gyökérnél. Nem mondom, hogy nem félek, de muszáj megpróbálnom, nincs más választásom. Szóval ja, harcolni fogok.

Update: A másik témát, amiről írtam, inkább egy privát bejegyzésbe tettem. Ne haragudjatok, de egyelőre nem akarom megosztani másokkal a dolgot.

Aloha Nyuszókák! Most egy filmkritikával jöttem, mert úgy tartotta kedvem (perverz egy bagoly vagyok, tudom), de lesz majd rendes bejegyzés is, csak nem akartam egyben feltenni a kettőt.

Csütörtökön a párommal elmentünk mozizni, és az új Avengers filmre esett a választásunk (mondjuk nem is volt más értelmes film), szóval fogtuk magunkat és vettünk rá két jegyet. Alapvetően nem rajongtam a Marvel filmekért, nem igazán érdekelt ez a szuperhős téma, de a mozizás előtt, a párom végignézte velem (mert ő nagy rajongó) a 3 Ironman filmet, meg az első Avengers filmet, hogy képben legyek. És hát nem vallom be, mert a bagoly-büszkeség nem engedi, de rajongó lettem én is (és most vallottam be, baszki... ). Szóval nagyon kíváncsi voltam az új filmre, és őszintén megmondom, hogy szerintem messze a legjobb Marvel film. Jó persze nem láttam mindet, de elfogult vagyok, szóval ez a legjobb, és kész.

Ultron a legmenőbb főgonosz a világon. Kurva jó az a piros szem, a magyar szinkront is eltalálták, meg a kinézete is nagyon ott van. És tetszik, hogy nem az a típikus gonosz lény, inkább csak rohadtul el van tájolódva. Szóval ja, menőőő.

Ironman még mindig király, ő a kedvencem. És a többi karakter is baromi jó. Tetszik az új csaj is (Skarlát Boszorkány), elfogadnám a képességét. A film izgalmas, tele van csatákkal, van érzelmi szál is, elég sokat meg lehet tudni a karakterekről. A képi világa eszméletlen jó, nagyon látványos, a sztori valami zseniális, és nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy RDJ még mindig jó pasi. A spoilerezés miatt nem írok többet, nézzétek meg, kurva jó film, én csak ajánlani tudom!

Jó szórakozást!

Sziasztok! Eltelt egy kis idő az utolsó bejegyzés óta, és ennyi idő éppen elég volt arra, hogy megváltozzon az életem. Uyanis... MENYASSZONY LETTEM! Igen, igen és igen! Nemrég volt az évfordulónk, és a párom megkérte a kezem, ráadásul egy olyan helyen, ami nagyon közel áll a szívemhez. Többek között azon a helyen mondtuk ki azt a bizonyos "Szeretlek!" szócskát, szóval nagyon boldog vagyok! ^^ És a gyűrű valami meseszép, sokkal szebb, mint itt a képen lévő. Úgy csillog, mint valami mesebeli mágikus kristály. Gyönyörű! Sajnos nem mindenki reagált úgy, mint ahogyan én azt reméltem, de azért kaptunk öleléseket, naaagy gratulációkat, és őszinte mosolyokat, amitől még szebb lett ez az egész. A család meg majd hétvégén tudja meg. Az egyetlen dolog, amit nagyon sajnálok, hogy nem tudtam aznap találkozni a tesómmal (és azóta sem), pedig neki szerettem volna először elmondani. Ez egy kicsit fáj, de vagyunk olyan jó tesók, hogy ez ne okozzon olyan hatalmas gondot.

Más téma: A nagy örömöt kicsit beárnyékolja ez a kicseszett iskola, amiből már kurvára elegem van. Van egy-két tanár, akiket szívesebben látnék egy jó adag kakiban úszkálni, mint a teremben... Keresztény vagyok, tudom, hogy nem szabadna gyűlölni senkit, de őket nem tudom nem gyűlölni. Bár már kezdek rájönni arra, hogy hogyan tudom őket figyelmen kívül hagyni, de még gyakorolnom kell. 

Egyébként jól vagyok, kicsit fáradtan.Szívem szerint végigaludnék egy egész napot, csak most még nem tehetem meg, mert dolog van. Meg elszívnék jó pár szál cigit, de most perpill nincs (vagyis van, csak ez most valamiért nem az igazi), és várom haza a páromat, mert majd ő hoz nekem *.* . Meg éhes is vagyok, de még a kajára is várnom kell, mert majd együtt megyünk ebédelni, és majd leghamarabb másfél óra múlva ér haza :'( Na mind1, kibírom... valahogyan... remélem.

Pusza!

Hali! Bocsi, kicsit elfoglalt voltam mostanában. Ja, suli... Kikészít. Ha nem gyakorlatokra járok, és jegyzőkönyveket írok, akkor zh-ra tanulok. Úgy élvezem, de tényleg. Kb. annyi a pihenés, hogy esténként megnézünk egy-egy filmet a párommal. Nagyon buli... Mármint oké, imádok vele filmet nézni, de basszus tök szar, hogy csak ennyire van időnk. De nem baj, mert holnap szünetelünk, fog a halál tanulni május elsején, pláne, ha szép idő lesz. Kimegyünk a vásárba, és veszünk cukorkát *.* Addig viszont muszáj keményen dolgozni, hogy holnap ne legyen lelkifurkám (tleg gagyi ez a szó XD).

Ezt leszámítva jól vagyok, bár volt egy kis problémám mostanában. Hetek óta görcsöl a fejem, aztán elkezdett a gyomrom is fájni, nagyon rossz volt, mintha késsel szúrkálták volna. Aztán elmúlt, de most megint kezdi. Valószínűleg tartom, hogy az idegesség miatt, mert abból van bőven és az nem tesz jót a szervezetnek. 

Amúgy ma kicsit kiakadtam. Olvastam (nem tudom, mi igaz belőle, de nem is érdekel, csak erről jutott eszembe egy gondolat), hogy K. Robi (TV2-Mokka) benyögte vmi csajnak, hogy tök kövér meg megereszkedett a hasa, mert hogy szült. Nos, mondom, nem érdekel, hogy ebből mi igaz, de eszembe jutott, hogy tényleg vannak olyan férfiak, akik ezt pofátlan módon képesek egy nő arcába vágni, ami szerintem gusztustalan.  Nekem is van olyan ismerősöm, akivel közölte a férje, hogy így szülés után már nem kívánja annyira, mert picit megereszkedett a bőre. Na most álljunk már meg egy szóra... Nem tudom, hogy van képe valakinek ilyet mondani annak a nőnek, aki kihordta és megszülte "Őnagysága" gyermekét. Ez már kegyetlenség a köbön, de tényleg. És aztán csodálkoznak azon, ha a nők eszeveszett módon igyekeznek nem teherbe esni, vagy a terhesség alatt diétázás meg tornázás megy ezerrel. A szülés utáni plasztikai műtétekről meg önsanyargatásról meg még nem is beszéltem. Én úgy tudom, hogy mindenhez két ember kell. Gondolom nem csak mi nők akarjuk annyira a terhességet, hanem a férfiak is, mert hát kell a trónörökös. Mi kihordjuk, megszenvedünk vele, esetenként kockáztatjuk az életünket, És mit kapunk érte? Na mit? Az arcunkba vágják, hogy kövér bálnák lettünk, és amúgy is, úgy lóg mindenünk, mint egy franciabulldog fején a bőr. Ez annyira.... Pedig ennek nem erről kellene szólnia. Az a lényeg, hogy születik egy kis tündér, és az a nő hozza világra, akit a férfi tiszta szívéből szeret. És ezért ennek egy tök boldog időszaknak kellene lennie. Nem kellene minden egyes percben azon aggódni, hogy mi lesz a tökéletes alakkal, vagy mi lesz azzal a kis narancsbőrrel, vagy a picit megereszkedett pocakkal. Oké, nyilván tenni lehet azért, hogy visszanyerjük a régi fomát, de nem minden áron. És a férfiaknak meg támogatniuk kellene, nem bántani.  Na persze, a kis kirohanásommal nem akarom én a férfiakat porig alázni, mert NEM MINDEN FÉRFI ILYEN, sőt, remélem, hogy a többségük más elveket vall. Szóval ha férfiak is feltévednek ide, akkor megnyugtatom őket, hogy nem akartam általánosítani, az én párom is a követendő példák közé tartozik, szóval tényleg csak a férfiak egy kis százalékáról volt most szó. Téma lezárva. 

Mit akartam még... Ja, majd remélhetőleg nem felejtem el, és megírom majd azt a kis cikket, amiben próbálok segíteni egy kicsit a tanulásban, hátha hasznára válik majd valakinek. Ja és lesz egy könyvajánló is. Na most megyek, ha eszembe jut valalmi, majd írok! 

Béke!

update: azért nincs cím, mert zokni vagyok, meg mert túl sok témát érintettem, szal ja...értitek...