Hi all! Bocs, tudom, eltűntem, ne haragudjatok, itt van a vizsgaidőszak, én meg teljesen szétcsúsztam, tényleg bocsi. Az előző bejegyzésemben említett csatát megnyertem, az utsó megmérettetés pedig majd jövőhéten lesz, szóval még megvan a démonom, bár mostanában kicsit megmakacsolta magát, és inkább ellenem dolgozik. 

Amúgy szarul vagyok, és bevallom, most éppen kiborulni jöttem ide, mert talán így nem bántok meg senkit, kivéve saját magamat, de hát ez van. Nem is tudom, hol kezdjem... Mostanság minden összejött, elegem van már mindenből és mindenkiből. Anyám sikeresen lerombolta a pindúrka önbizalmamamat, mert KURVÁRA TAPINTATLAN, meg hát ha az embernek van egy tökéletes tesója (akit egyébként imádok, csak most hisztirohamom van), akkor bizony elég nehéz érvényesülni. Nyomorultul érzem magam, és nem kellene meglepődnöm ezen, mert mindig is utáltam magam, de ilyen szintű gyűlöletet már régen éreztem. Olyan cseszettül szerencsétlen vagok, hogy az hihetetlen. És ja, most mindenkire haragszom egy kicsit, de főleg magamra. Sokszor próbáltam ezt kezelni, de nem igazán sikerült. És volt, hogy elértem egy olyan mélységet, amiből nagyon nehéz kimászni. Volt, hogy téptem a hajam, és olyan is előfordult, hogy 25-30 vágás "díszítette" az alkaromat (Ezt ki ne próbáljátok, hülye, aki azt mondja, hogy ez jó. A vágás pillanatában lenyugtatott, de utána két hétig hozzá sem lehetett érni a karomhoz, ráadásul elég nehéz volt titkolni a család és a barátok elől). És most attól félek, hogy megint elsüllyedek a trutyiban, de igyekszem ezt elkerülni. De akkor is kibaszottul utálom azt a némbert, aki a tükörből néz vissza rám. Ritka retardált a csaj. 

És már fáradt is vagyok, nagyon. Nem alszom rendesen már hetek óta. Rémálmaim vannak, néha olyan dolgokat látok, amik nincsenek is a szobában, vagy bámulok a páromra, aztán ha felébred rá, és szól, elkezdek sikoltozni, hogy ne bántson... Pedig soha sem emelte rám a kezét... Soha! Sosem bántott, mindig jó volt hozzám, erre nekem éjszakánként halálfélelmem van... Wtf??? Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, de tényleg... És persze van az a dolog, amit a múltkor említettem, amit nem akarok megosztani az emberekkel... Még mindig nem hagy nyugodni, nem tudom, mikor lesz ennek vége...

És anyámék, meg úgy nagy átlagban a környezetem kurvára nem veszi észre, hogy valami nagyon nincs rendben! Basszus nekem is vannak gonjdaim, én is szarul vagyok, néha ÉN IS SZERETNÉK SÍRNI!!! Nem vagyok mindig jól, értitek????ÉRTITEK??? És nem csak a tesóm csinálja jól a dolgokat, oké??? Én sem cseszek el mindig mindent, és az én eredményeim is érnek annyit, mint az övéi!!! És nem csak őt kell ápolgatni, ha okádékul van, néha nekem is kell egy kis támogatás, ÉN IS LÉTEZEM MÉG! (Még jó, hogy ezt nem olvassák... XD)