Sziasztok! Huh, nem is tudom, hol kezdjem... Először is bocsánatot kérek mindenkitől, aki olvassa/olvasta a blogot. Nem akartam ennyire felszívódni, ne haragudjatok. Kicsit elszámítottam magam, azt hittem, hogy legalább a kihíváshoz lesz erőm, de nem volt. A hónap első hete nagyon megviselt, de örömmel jelentem, hogy sikerült kimásznom abból a szar helyzetből, úgyhogy most már elkezdtem az új életemet, és eddig tetszik a dolog. És tudom, jöhettem volna korábban is, de ki kellett pihennem a nyarat, mert végtelenül kimerített. Talán ez volt életem legrosszabb nyara, szinte végig aggodalmaskodtam az egészet, és ez egy kicsit már kezdett felemészteni. De most már jól vagyok, feltöltődtem, és vissza is jöttem, mert szeretek blogolni, és ezt nem szeretném feladni. 

Itt is szeretném megköszönni Miának és Linkinlady-nek a támogatást, mindketten nagyon jófej csajszik. Köszi Bogyókák! Nélkülük kicsit nehezebb lett volna most elkezdenem ezt a bejegyzést, Linkinlady nélkül meg nehezebb lett volna végigcsinálnom a nyarat és a legnehezebb napokat. Szeri van, Tesóóó! :)

Na, de ha már itt vagyok, nézzük, milyen is az új életem! Először is sikerült berendezkedni a közös kuckónkban a párommal. Nagyon jól érezzük itt magunkat, cuki a lakás, és hát együtt lehetünk. Csak mi ketten. Békében, nyugiban, Kezdek már hozzászokni ahhoz, hogy végülis háziasszonyka lettem, de azért még van hova fejlődni. Próbálunk a lehető legtöbbször találkozni a barátainkkal, ami szintén nagy változás, mert alapjáraton antiszociális vagyok egy kicsit. De jó érzés, hogy ez is megváltozik lassan. A suli megy, sőt, most jól megy, úgyhogy nincs okom panaszra. A család is rendben van, persze akadnak problémák, de hol nem? Úgyhogy tényleg jól vagyok, én is lassacskán fejlődök, változok. Az életmódváltás is már javában megy, és már észrevehető a változás. A Vőlegényem is jól van, Ő is sokkal erősebb lett, és büszke vagyok rá nagyon. 

Szóval ja, most minden oké. Persze tudom, hogy ez most nem végleges, nyilván lesznek problémák meg gondok. Lesznek rosszabb, nehezebb napok, de bízom abban, hogy a jövőben rám váró akadályokat is le tudom majd küzdeni. A hitem is megvan, a családom is mellettem van, a Párom is támaszt nyújt, és a barátaimra is számíthatok. Szerencsés vagyok, és ezt nem szabad elfelejtenem.

Sziasztok! Mivel ma egész jó állapotban vagyok, arra gondoltam, hogy kicsit írok a címben olvasható témáról. Tegnap este a Vőlegényemmel beszélgettünk mindenféléről, és valahogy szóba jött ez az élettársi kapcsolat (nem, mi nem akarunk ilyet), így kb. egy órán keresztül dumáltunk erről, és a végén eszembe jutott, hogy ez a blogra is jó téma lenne, szóval itt vagyok.

Nem kezdem el itt magyarázni, hogy mi is az az élettársi kapcsolat, aki akar, nézzen utána, de szerintem legtöbbetek tudja, hogy miről van szó. Ide elég annyi, hogy lényegében ez a házasság egyszerűsített formája, ha lehet így mondani.

Nos, manapság ez a kapcsolati forma egyre jobban kezd elterjedni, amit én egyáltalán nem támogatok. Először is szeretném kiemelni, hogy ezzel nem megsérteni akarom az embereket, ez csak magánvélemény lesz. De tényleg nem vágom, hogy ez miért jó.  Rendben, kevesebb kötelezettséggel jár (de kevesebb joggal is), de ez számomra nem elég indok. Kevesebb kötelezettség? Nekem már alapjáraton az problémás, hogy úgy gondol az ember egy ilyen kapcsolatra, hogy kötelezettségnek veszi. Ha valakit igazán szeretek, akkor nem okoz gondot elköteleződni, és nem félek attól, hogy igen, egy kapcsolattal járnak feladatok, alkalmazkodni kell, felelősséggel tartozom a párom iránt, nem csak a saját érdekeimet kell néznem. Igen, könnyebb kihátrálni egy élettársi kapcsolatból, de miért kötném össze az életem valakivel, ha közben az jár a fejemben, hogy ez meg ez történik, akkor hogyan tudok a legegyszerűbben elmenekülni? Mi a Vőlegényemmel házasságpártiak vagyunk. Mindketten úgy gondoljuk, hogy ha már összekötjük az életünket, akkor csináljuk rendesen. Nem az a sorrend, hogy járunk - eljegyzés - élettársi kapcsolat... Helyesen: járunk - eljegyzés - házasság. Bár hozzáteném, hogy ez még mindig a mi véleményünk. 

Lehet, velem van a baj, de egyszerűen nem látom az ilyen kapcsolatok mögött az igaz szerelmet. Én biztos túl naiv vagyok, és talán igyekszem idealizálni a világot, de nekem elég arra gondolnom, hogy mennyit változott a kapcsolatunk az eljegyzés óta. Addig is jó volt a kapcsolatunk, de azóta még jobb. Az eljegyzés arra ösztönöz, hogy még jobban odafigyeljünk egymásra, mert amikor a gyűrűmre nézek, mindig eszembe jut, hogy igen, Ő az, akivel szeretném leélni az életem, és a legjobb döntésem az volt, hogy igent mondtam neki. És ha az eljegyzés ekkora dolog, akkor elképzelni sem tudom, hogy a házasság milyen változásokat fog hozni.

Miért jó ez a együtt vagyunk, szeretlek, de felelősséget nem vállalok kapcsolat? Rendben a bejegyzett élettársi kapcsolatot az egynemű pároknak találták ki (ha jól tudom), hogy ezzel helyettesítsék a házasságot (erről is megvan a véleményem, de ezt nem most fogom leírni), de hetero pároknak is van lehetőségük "elismertettni" a dolgot, ami nekem annyira furcsa. Ha már van lehetőség házasságra, akkor miért ne használnánk ki? Sokkal mélyebb kötelék, és sokkal komolyabb. Szerintem.

Ennyi lett volna ez a kis elmélkedés, tényleg ne sértődjön meg senki, ez csak az én véleményem.

Sziasztok! Egy ideje már agyalok azon, hogy nem ártana elindítani egy kihívást, mert nem tudom, hogy az elkövetkezendő 1-2 héten milyen állapotban leszek (valószínűleg nem leszek jól), ezért úgy gondoltam, hogy egy 100 napos kihívásból kiszelektálok néhány kérdést, és elkezdek válaszolni a maradékra.  Így most van 75 kérdés, ami egy ideig elég lesz. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek rendes bejegyzések, ez csak szimplán egy kis segítség nekem. Így nem fogok eltűnni sem, és én sem fogom kényszernek érezni a blogolást, amíg szarul leszek. Szóval itt is van az első kérdés:

1. NAP: MIK AZOK A "DOLGOK", AMIK MOTIVÁLNAK?

Engem baromi sok dolog tud motiválni, ami még engem is meglep, pedig tényleg így van...Én nem csak dolgokat fogok írni, hanem személyeket is, hiszen nélkülük már nem lennék. Nézzük a listát:

• képek: A neten rengeteg motiváló képet lehet találni, és én előszeretettel gyűjtök ezekből lendületet, nem véletlenül van weheartit és tumblr profilom.
• idézetek: Van egy kis füzetkém, amibe olyan gondolatokat, idézeteket írok le, amelyekről úgy gondolom, hogy segíthetnek túljutnom egy-egy nehezebb napon. Vannak gyűjtött idézeteik és vannak saját gondolatok is feljegyezve. Ezt egyébként bátran ajánlom mindenkinek, szerintem jó módszer.
• a családom: Amikor éppen mellém állnak, és nem azzal szórakoznak, hogy tudomást sem vesznek a problémákról, akkor bizony ők is nagyon tudnak motiválni. Köszi nekik!
• a párom: Ő a legnagyobb támaszom, és a legnagyobb "drukkerem", szerintem ez mindent elmond.
• zene: Nem tudok hangszereken játszani, nem tudok énekelni, de zenét hallgatni imádok. Ha magam alatt vagyok, mindig a zene az első dolog, amit segítségül hívok.
• minden más: egy szép táj, egy virág a kopár talajon, egy kedves szó bárkitől, a blog, mások blogjai (pl.: Mia és Tiny sorai elég motiválók tudnak lenni), youtube vloggerek (pl. Ehssty vagy Móni...mondjuk ők beutyguruk, de aki nézi őket, az érti, hogy miről beszélek), könyvek

Hát azt hiszem ennyi lenne a lista, bár még biztos kerülhetne rá egy-két dolog, de most hirtelen ennyi jutott eszembe.

Sziasztok! Aki követi a blogot, talán észrevette, hogy nem igazán írok (ennek okait korábban leírtam), vagy ha mégis írok valamit, akkor az nem éppen túl személyes (ennek okairól pedig most fogok írni). Sajnos (vagy nem sajnos... magam sem tudom) az életem nagyon nagy változásokon megy éppen keresztül. Éppen ezért kicsit magam alatt voltam mostanában, mert egyrészt félek a jövőtől, másrészt meg a múltam még mindig nem enged el... vagy én nem engedem el azt. Tegnapelőtt pedig kicsit végigpörgettem az elmúlt három évet. Azt a 3 évet, ami számomra a legmeghatározóbb, legnehezebb, legboldogabb, legkülönlegesebb pillanatokat rejtette. Most szeretném itt is kicsit összeszedni ezeket a pillanatokat. Nem is azért, hogy olvassátok, ez most inkább magamnak szól, ez egy emlékeztető nekem (persze megköszönöm, ha elolvassa valaki).  FIGYELEM, HOSSZÚ LESZ! A "történetek" nem időrendi sorrendben vannak, igazából nem is tudnám úgy összeszedni.

Nyugodjatok békében! - Igen, ebben a 3 évben 3 számomra fontos személy hunyt el, amit igazából a mai napig sem feldolgozni, sem elfogadni, sem felfogni nem tudok. 3 ember, 3 élet és több száz emlék, érzés, mosoly, könnycsepp. Nincsenek többé, és az egész olyan gyorsan történt, hogy képtelen vagyok elfogadni. Nem tudom, képes leszek-e valaha is feldolgozni a történteket, Egyelőre még a temetőbe sem tudok kimenni. De remélem, hogy igaz lesz az a sablonszöveg, hogy az idő minden sebet begyógyít, és eljön majd az a nap, amikor nem érzem majd azt a torokszorító érzést, ha rájuk gondolok.

Hozzám jössz? Igen! - Életem egyik legszebb és legbldogabb pillanata volt, amikor a párom megkérte a kezem. El sem tudom mondani, mennyire boldog voltam, és vagyok. Ő a legjobb ember, akit ismerek. Ő az, akire bármikor számíthatok. Ő volt mellettem a legnehezebb percekben, ő támogatott, amikor szükségm volt rá. Ápolt, amikor beteg voltam, megvédett, ha bántottak, és velem volt, amikor mindenki más elfordult tőlem. Nagyon hálás vagyok neki ezért, és végtelenül hálás vagyok Istennek is, amiért keresztezte az utunkat, és így találkozhattunk. Remélem, hogy még nagyon-nagyon-nagyon sokáig egymás támaszai lehetünk.

Amikor úgy tűnt, mindennek vége - Volt egy időszak az életemben, amikor nagyon úgy tűnt, hogy semmi sem lesz belőlem, mert egyszerűen nem ment jól a suli (amin igazából nem csodálkozom, nem voltam jól). Akkor úgy nézett ki, hogy minden, amiért addig küzdöttem, elveszett. Nincs többé jövőm, nincsenek céljaim, összeomlott minden. Nem akartam élni, egyszerűen még a légzés is fájt. Hiába volt mellettem a párom, nem tudott megvigasztalni. Bezárkóztam, és egyedül maradtam minden sötét gondolatommal. Pánikrohamaim voltak, napokig csak sírtam, és még visszaemlékezni is fáj. De az élet megy tovább, így talpra álltam, és harcoltam tovább.

Spread your wings a across the universe - Miután sikerült összeszednem magam, gőzerővel elkezdtem azon dolgozni, hogy mindent helyrehozzak, és sikerült is majdnem minden részletet a helyére tenni. Most vár rám az utolsó részlet, de erről majd később.

Nem érzem Istent - Igen, vallásos vagyok (bár elég szabadfelfogású keresztény volnék... az egyházat pl. szarrá tudnám kritizálni, baromi sok dologban nem értek vele egyet), és bizony szoktam imádkozni, és nézzetek hülyének nyugodtan, de amikor esténként imádkozom, tudom, hogy van valaki, aki meghallgat. Érzem, hogy valaki figyel rám. És hiszem, hogy Isten az, aki minden áldott este elviseli a hülyeségeimet. De volt kb. 3 nap, amikor hiába imádkoztam, úgy éreztem, hogy egyedül vagyok. Magamra maradtam, Isten már nem hallgat meg.  Senkinek sem kívánom ezt az érzést, nagyon féltem. Aztán egy este, amikor már tényleg megtörtem, ima közben ismét előjött a régi érzés. Azóta minden a régi. 

Családpara - Imádom a családomat, nagyon, de néha annyira figyelmetlenek, hogy az már fáj. A nyaram azzal telt, hogy menekültem otthonról, mert annyira nem akarják tudomásul venni, hogy valami nem oké, hogy tényleg többször is megbántottak, nem is kicsit. És hiába próbálok beszélni velük, 1-2 napig oké minden, aztán keződik elölről ismét.

Hurrá, nyaralunk! - Minden évben kell egy hét, amikor minden problémát el tudok felejteni. Éppen ezért a párommal minden nyáron igyekszünk időt szakítani egy kis nyaralásra. Ezek az év legszebb napjai, imádom minden egyes percüket. Általában a Balatonra megyünk, bár idén ez nem sikerült, de így is volt egy 4 napos kis pihenés, ami nagyon jó volt. Ma pedig randizni megyünk! Yaaaay!

Go to hell, bitch! - A legjobb barátnőmről kiderült, hogy nem a legjobb, de még csak barátnőnek sem mondhatom. Csak egy felszínes, hisztis kis picsa, aki dívának hiszi magát. De tudod mit? Le vagy sz*rva jó magasról! ;) Nem is pazarlok rá több időt, van egy fogadott nővérkém, akit imádok, és ez a fontos.

Na, de mi lesz a jövővel? - És most érkeztünk el a legfontosabb részhez. Még vár rám egy nagyon nehéz hét, ami talán eldőnt majd mindent, és ettől szinte rettegek. De erősnek kell maradnom, és mindent meg kell tennem a siker érdekében. Légyszi, szurkoljatok, hogy sikerüljön! Egyébként meeeeg a párommal közös kuckóba költözünk. Csak Ő meg én. Életmódot szeretnék váltani, kívül-belül szeretnék megváltozni. Most jutottam el arra a pontra, hogy rájöttem arra, hogy megérdemlem a boldogságot, és tehetek azért, hogy boldog legyek. Szóval igen, itt állok az új életem határán, mert a régit már nem akarom visszakapni. Kell egy új, egy jobb, egy boldogabb. És tenni akarok azért is, hogy körülöttem mindenki boldogabb legyen. 

És így a végére egy kis üzenet nektek: Mindenki megérdemli a boldogságot! Ne hagyjátok, hogy bármi vagy bárki az ellenkezőjét hitesse el veletek! Nem szabad feladnotok soha! Mindenre van megoldás, csak keresni kell! 

Sziasztok! Most van egy kis időm, szóval gondoltam, pötyögök egy kicsit. Az elmúlt héten nagyon magam alatt voltam, igazából úgy érzem, hogy egy szakadék szélén állok, de igyekszem rendbetenni magam. Na de most nem ezért jöttem, hanem mert megjött az első rendelésem a pinkpandától, és baromi happy vagyok :D És úgy döntöttem, hogy leírom, hogy milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb, mert hát eddig ilyet nem csináltam, ez nekem most újdonság, és egyelőre tetszik az ötlet XD

Miért pont a PinkPanda?

Még régebben láttam Facebook-on a hirdetéseiket, és mivel én nem vagyok a webshopok híve, így nem is foglalkoztam vele, csak néha eszembe jutott, hogy de szép lenne, ha igaz lenne. Aztán véletlenül rátaláltam Ehssty csatornájára a youtube-on (a PinkPanda magyarországi managere), és mivel nagyon szimpinek találtam, arra a döntésre jutottam, hogy adok egy esélyt a dolognak. Na meg utánanéztem a termékeknek, és nagyon dicsérték őket, szóval ez is közrejátszott egy kicsit (nagyon).

Mit rendeltem?

Nem akartam kapásból egy hatalmas csomagot venni, így egyetlen palettánál maradtam, ez pedig a Makeup Revolution Flawless Matte palettája volt. Ez azért tetszett, mert matt, és nagyon natural színei vannak, és gyönyörűek.  Úgy gondoltam, hogy suliba is okés, meg különlegesebb alkalmakra is tökéletes, szóval a legjobb barátom lehet. És az is lett. De erről később. A rendelésnél nagy mázlim volt, ugyanis olyan akció volt, hogy 3 ajándék járt a rendelés mellé. Az egyiket én választottam, a másik kettőt pedig a cég. A választott a Makeup Revolution Eye Dust pigment - Dynamic árnyalata volt, az egyik meglepi egy Mayani Design kötött karkötő, a másik pedig egy KONAD Quick Shine Mini- körömpolírozó volt.

Mi a véleményem a cuccokról?

A paletta meseszép, tényleg! Amint megláttam, belezúgtam. Annyira szépek a színek, és tényleg tök pigmentáltak. A fekete tényleg fekete, nem halványszürke. A dobozkája nagyon elegáns. Fényes fekete arany felirattal. Ahw *.* Imádom! Van egy nagy tükör a fedőlap belső oldalán, ami szintén tök jó, praktikus. Szóval ja, baromi jó. 

A pigment is valami eszméletlen! Picit bronzos, picit rózsaszínes, és fényes, és tartós, és imádom! Reggel tusvonal-szerűen felkentem, estig ott is maradt. És ugyanolyan szép volt, mint reggel. 

A körömpolírozó is nagyon jó, igazából ez polírozó és reszelő is egyben. Nekem nagyon bejön, Nem túl nagy, a táskában kényelmesen elfér, és jó minőségű. Ennél többet nem tudok írni róla, teszi, amit tennie kell. 

A karkötő is nagyon szép, és a minősége is kifogástalan. Nekem csak a színnel volt problémám, ugyanis világos barna (kicsit aranyba hajló) és az én falfehér bőrömön elég hülyén néz ki, szóval én ezt nem tudom használni, de majd tesómnak odaadom, neki szép napbarnított bőre van, jól fog állni neki.

Mi a vélemnyem a PinkPandáról?

Nagyon korrektek. Tényleg. Az áraik barátságosak, a termékek nagyon jó minőségűek. A rendelésnél kaptam egy e-mailt, amiben leírták a fontosabb adatokat, azután kaptam még egy e-mailt, aznap, mikor ők feladták, amiben leírták, hogy másnap kézhez fogom kapni a cuccokat, és kapni fogok egy e-mailt a futárcégtől is. És bizony azt az e-mailt is megkaptam a kövi reggel, és 11 óra körül már meg is érkezett a csomag. Szóval végig tudtam, hogy hol van éppen a csomagom, és ennek nagyon örültem, ez baromi korrekt megoldás. Arról nem is beszélve, hogy az 1-3 munkanapos kiszállítási időt be is tartják. Nagyon meg vagyok velük elégedve, remélem a következő alkalommal is hasonlóan jó tapasztalataim lesznek.

Összegezve?

Naaagyon jók! Nagyon tudom ajánlani mindenkinek! :)

*** Kis update: Mostantól színes képek lesznek a bejegyzésekben, mert unom a fekete-fehér megoldást XD