
Sziasztok! Mivel ma egész jó állapotban vagyok, arra gondoltam, hogy kicsit írok a címben olvasható témáról. Tegnap este a Vőlegényemmel beszélgettünk mindenféléről, és valahogy szóba jött ez az élettársi kapcsolat (nem, mi nem akarunk ilyet), így kb. egy órán keresztül dumáltunk erről, és a végén eszembe jutott, hogy ez a blogra is jó téma lenne, szóval itt vagyok.
Nem kezdem el itt magyarázni, hogy mi is az az élettársi kapcsolat, aki akar, nézzen utána, de szerintem legtöbbetek tudja, hogy miről van szó. Ide elég annyi, hogy lényegében ez a házasság egyszerűsített formája, ha lehet így mondani.
Nos, manapság ez a kapcsolati forma egyre jobban kezd elterjedni, amit én egyáltalán nem támogatok. Először is szeretném kiemelni, hogy ezzel nem megsérteni akarom az embereket, ez csak magánvélemény lesz. De tényleg nem vágom, hogy ez miért jó. Rendben, kevesebb kötelezettséggel jár (de kevesebb joggal is), de ez számomra nem elég indok. Kevesebb kötelezettség? Nekem már alapjáraton az problémás, hogy úgy gondol az ember egy ilyen kapcsolatra, hogy kötelezettségnek veszi. Ha valakit igazán szeretek, akkor nem okoz gondot elköteleződni, és nem félek attól, hogy igen, egy kapcsolattal járnak feladatok, alkalmazkodni kell, felelősséggel tartozom a párom iránt, nem csak a saját érdekeimet kell néznem. Igen, könnyebb kihátrálni egy élettársi kapcsolatból, de miért kötném össze az életem valakivel, ha közben az jár a fejemben, hogy ez meg ez történik, akkor hogyan tudok a legegyszerűbben elmenekülni? Mi a Vőlegényemmel házasságpártiak vagyunk. Mindketten úgy gondoljuk, hogy ha már összekötjük az életünket, akkor csináljuk rendesen. Nem az a sorrend, hogy járunk - eljegyzés - élettársi kapcsolat... Helyesen: járunk - eljegyzés - házasság. Bár hozzáteném, hogy ez még mindig a mi véleményünk.
Lehet, velem van a baj, de egyszerűen nem látom az ilyen kapcsolatok mögött az igaz szerelmet. Én biztos túl naiv vagyok, és talán igyekszem idealizálni a világot, de nekem elég arra gondolnom, hogy mennyit változott a kapcsolatunk az eljegyzés óta. Addig is jó volt a kapcsolatunk, de azóta még jobb. Az eljegyzés arra ösztönöz, hogy még jobban odafigyeljünk egymásra, mert amikor a gyűrűmre nézek, mindig eszembe jut, hogy igen, Ő az, akivel szeretném leélni az életem, és a legjobb döntésem az volt, hogy igent mondtam neki. És ha az eljegyzés ekkora dolog, akkor elképzelni sem tudom, hogy a házasság milyen változásokat fog hozni.
Miért jó ez a együtt vagyunk, szeretlek, de felelősséget nem vállalok kapcsolat? Rendben a bejegyzett élettársi kapcsolatot az egynemű pároknak találták ki (ha jól tudom), hogy ezzel helyettesítsék a házasságot (erről is megvan a véleményem, de ezt nem most fogom leírni), de hetero pároknak is van lehetőségük "elismertettni" a dolgot, ami nekem annyira furcsa. Ha már van lehetőség házasságra, akkor miért ne használnánk ki? Sokkal mélyebb kötelék, és sokkal komolyabb. Szerintem.
Ennyi lett volna ez a kis elmélkedés, tényleg ne sértődjön meg senki, ez csak az én véleményem.
Drága Tündérbaglyocskám. Most olvassva, együtt tudok érezzni valamilyen szinten. Például tudod jól amióta életembe bekerült drága kis csigukám ( Aki nem olvas annak, annyit, igen, babát várok és erről posztolok is lelkesen) azóta egyre többen találnak meg azzal a bizonyos kérdéssel, hogy házasság mikor lesz? A kedvencem pedig egy gyerek nem születhet, házasság nélkül. Erről a gondolatról bőbennem pötyögök is neked majd, de egyenlőre annyit. Én úgy gondolom, szép és jó meg minden a házasság, de sok embernek fejbe kéne tenni, hogy az igazság, hogy az egy papír mely egymáshoz köt. Ha belegondolunk ilyen téren a gyerek is egy nem látható kötelék, amit nem lehet csak úgy levenni.
Sok ember nem gondolja tudod át ezt a dolgot, és sajnos csak a "járunk - eljegyzés - házasság" -ig jutnak. Ja és a sex-ig.
Arra sajnos, és egyre több fiatallal találkozom, nem jut senki sem, hogy ebből a legtöbbszöri fellángolásból, egy gyerek jöhet ki rosszul.
Jó témát találtál, nagyon tetszett :)
Majd gyere hozzám is kifejtem a gondolat menetem ;)