Sziasztok! Aki követi a blogot, talán észrevette, hogy nem igazán írok (ennek okait korábban leírtam), vagy ha mégis írok valamit, akkor az nem éppen túl személyes (ennek okairól pedig most fogok írni). Sajnos (vagy nem sajnos... magam sem tudom) az életem nagyon nagy változásokon megy éppen keresztül. Éppen ezért kicsit magam alatt voltam mostanában, mert egyrészt félek a jövőtől, másrészt meg a múltam még mindig nem enged el... vagy én nem engedem el azt. Tegnapelőtt pedig kicsit végigpörgettem az elmúlt három évet. Azt a 3 évet, ami számomra a legmeghatározóbb, legnehezebb, legboldogabb, legkülönlegesebb pillanatokat rejtette. Most szeretném itt is kicsit összeszedni ezeket a pillanatokat. Nem is azért, hogy olvassátok, ez most inkább magamnak szól, ez egy emlékeztető nekem (persze megköszönöm, ha elolvassa valaki).  FIGYELEM, HOSSZÚ LESZ! A "történetek" nem időrendi sorrendben vannak, igazából nem is tudnám úgy összeszedni.

Nyugodjatok békében! - Igen, ebben a 3 évben 3 számomra fontos személy hunyt el, amit igazából a mai napig sem feldolgozni, sem elfogadni, sem felfogni nem tudok. 3 ember, 3 élet és több száz emlék, érzés, mosoly, könnycsepp. Nincsenek többé, és az egész olyan gyorsan történt, hogy képtelen vagyok elfogadni. Nem tudom, képes leszek-e valaha is feldolgozni a történteket, Egyelőre még a temetőbe sem tudok kimenni. De remélem, hogy igaz lesz az a sablonszöveg, hogy az idő minden sebet begyógyít, és eljön majd az a nap, amikor nem érzem majd azt a torokszorító érzést, ha rájuk gondolok.

Hozzám jössz? Igen! - Életem egyik legszebb és legbldogabb pillanata volt, amikor a párom megkérte a kezem. El sem tudom mondani, mennyire boldog voltam, és vagyok. Ő a legjobb ember, akit ismerek. Ő az, akire bármikor számíthatok. Ő volt mellettem a legnehezebb percekben, ő támogatott, amikor szükségm volt rá. Ápolt, amikor beteg voltam, megvédett, ha bántottak, és velem volt, amikor mindenki más elfordult tőlem. Nagyon hálás vagyok neki ezért, és végtelenül hálás vagyok Istennek is, amiért keresztezte az utunkat, és így találkozhattunk. Remélem, hogy még nagyon-nagyon-nagyon sokáig egymás támaszai lehetünk.

Amikor úgy tűnt, mindennek vége - Volt egy időszak az életemben, amikor nagyon úgy tűnt, hogy semmi sem lesz belőlem, mert egyszerűen nem ment jól a suli (amin igazából nem csodálkozom, nem voltam jól). Akkor úgy nézett ki, hogy minden, amiért addig küzdöttem, elveszett. Nincs többé jövőm, nincsenek céljaim, összeomlott minden. Nem akartam élni, egyszerűen még a légzés is fájt. Hiába volt mellettem a párom, nem tudott megvigasztalni. Bezárkóztam, és egyedül maradtam minden sötét gondolatommal. Pánikrohamaim voltak, napokig csak sírtam, és még visszaemlékezni is fáj. De az élet megy tovább, így talpra álltam, és harcoltam tovább.

Spread your wings a across the universe - Miután sikerült összeszednem magam, gőzerővel elkezdtem azon dolgozni, hogy mindent helyrehozzak, és sikerült is majdnem minden részletet a helyére tenni. Most vár rám az utolsó részlet, de erről majd később.

Nem érzem Istent - Igen, vallásos vagyok (bár elég szabadfelfogású keresztény volnék... az egyházat pl. szarrá tudnám kritizálni, baromi sok dologban nem értek vele egyet), és bizony szoktam imádkozni, és nézzetek hülyének nyugodtan, de amikor esténként imádkozom, tudom, hogy van valaki, aki meghallgat. Érzem, hogy valaki figyel rám. És hiszem, hogy Isten az, aki minden áldott este elviseli a hülyeségeimet. De volt kb. 3 nap, amikor hiába imádkoztam, úgy éreztem, hogy egyedül vagyok. Magamra maradtam, Isten már nem hallgat meg.  Senkinek sem kívánom ezt az érzést, nagyon féltem. Aztán egy este, amikor már tényleg megtörtem, ima közben ismét előjött a régi érzés. Azóta minden a régi. 

Családpara - Imádom a családomat, nagyon, de néha annyira figyelmetlenek, hogy az már fáj. A nyaram azzal telt, hogy menekültem otthonról, mert annyira nem akarják tudomásul venni, hogy valami nem oké, hogy tényleg többször is megbántottak, nem is kicsit. És hiába próbálok beszélni velük, 1-2 napig oké minden, aztán keződik elölről ismét.

Hurrá, nyaralunk! - Minden évben kell egy hét, amikor minden problémát el tudok felejteni. Éppen ezért a párommal minden nyáron igyekszünk időt szakítani egy kis nyaralásra. Ezek az év legszebb napjai, imádom minden egyes percüket. Általában a Balatonra megyünk, bár idén ez nem sikerült, de így is volt egy 4 napos kis pihenés, ami nagyon jó volt. Ma pedig randizni megyünk! Yaaaay!

Go to hell, bitch! - A legjobb barátnőmről kiderült, hogy nem a legjobb, de még csak barátnőnek sem mondhatom. Csak egy felszínes, hisztis kis picsa, aki dívának hiszi magát. De tudod mit? Le vagy sz*rva jó magasról! ;) Nem is pazarlok rá több időt, van egy fogadott nővérkém, akit imádok, és ez a fontos.

Na, de mi lesz a jövővel? - És most érkeztünk el a legfontosabb részhez. Még vár rám egy nagyon nehéz hét, ami talán eldőnt majd mindent, és ettől szinte rettegek. De erősnek kell maradnom, és mindent meg kell tennem a siker érdekében. Légyszi, szurkoljatok, hogy sikerüljön! Egyébként meeeeg a párommal közös kuckóba költözünk. Csak Ő meg én. Életmódot szeretnék váltani, kívül-belül szeretnék megváltozni. Most jutottam el arra a pontra, hogy rájöttem arra, hogy megérdemlem a boldogságot, és tehetek azért, hogy boldog legyek. Szóval igen, itt állok az új életem határán, mert a régit már nem akarom visszakapni. Kell egy új, egy jobb, egy boldogabb. És tenni akarok azért is, hogy körülöttem mindenki boldogabb legyen. 

És így a végére egy kis üzenet nektek: Mindenki megérdemli a boldogságot! Ne hagyjátok, hogy bármi vagy bárki az ellenkezőjét hitesse el veletek! Nem szabad feladnotok soha! Mindenre van megoldás, csak keresni kell!