Sziasztok! Bocsi, hogy csak most jövök, de igazából azért vagyok itt, hogy szóljak, hogy a következő néhány napban nem leszek itt túl aktív. Nyugi, jövök vissza, és nincsn semmi baj, mindössze arról van szó, hogy a párom bele szeretne vágni egy portál szerkesztésébe (vszeg 2 barátjával), és hát az a megtiszteltetés ért, hogy én leszek a designer. Ez az új portál kicsit komolyabb lesz, mint a blog, legalábbis a design terén biztosan, így nyilván kicsit komplikáltabb az elkészítése, mint egy blog kinézetének. Szóval itt vagyok, és folyamatosan figyelem a blogot és a kis fiókáimat is (Imádlak titeket! <3), csak normális bejegyzések nem lesznek (vagyis majd egy füzetbe vezetem a gondolataimat, és amint tudom, írok ide valamit). Egyébként a design státusza már igencsak in progress, csak hát az első verzió nem tetszett és töröltem, szóval újrakezdtem az egészet, és azon még igencsak van munka... és úgy még nehezebb, hogy közben már egy 3. verzió is kezd körvonalazódni a fejemben... :D De a 2. mindenképpen felkerül most már, a 3. meg majd a következő kinézet lesz :D Szóval nemsokára jövök, nem megyek am sem messzire, mert itt vagyok a G-Portálon! Puszi nektek! :*

Még ahhoz is fáradt vagyok, hogy címet adjak ennek a nyüszögésnek, amit most fogok összeszenvedni nektek. Ja, napok óta alig alszom, már szétmegy a fejem. És peeersze napközben egyszerűen nem tudok aludni, szóval bepótolni sem tudom a pihenést. De már nem bírom... Van itt Monster Rehab, meg fehércsokis Twix (imááádom *.*), de még arra sincs energiám, hogy igyak vagy egyek, szóval csak vágyakozva nézegetem őket. Jesszusom, de nyomi vagyok XD De most már legalább tudjátok, hogy miért nem volt bejegyzés néhány napja. Hát ezért, mert Tündérbagoly a halálán van.

Amúúúgy tegnap mentem a Rossmannba, és kincset találtam *.* Pont 25%-os akció volt a Rimmel cuccokra (lávjú Rimmel), és vettem egy szempillaspirált, és annyira király *.* Majd hozok bejegyzést róla, mert amúgy is szerettem volna már egy ilyen sminkes-kencés bejegyzést. Ja és megvan a kedvenc cigim is... mentolos Marlboro. Tudom, nem szép dolog a dohányzás, de néha muszáj elszívnom egy-két szálat, különben megkattanok.

Bocsi, egyelőre ennyi... Majd ha nem akarok végkimerülésben elpatkolni, jelentkezem! :)

Pusziii :*

Nem, nem vagyok várandós. És ezért a bejegyzésért szerintem a fejemet fogják venni, de nopara, akkor is leírom, amit gondolok. Tegnap a párommal egy kis agyzsibbasztás reményében, megnéztük a Barátok köztöt (na, lebuktam), és aki látta, az tudja, hogy a sztori most az, hogy Zsófi terhes és baromira örülnek neki. Nos tényleg nagyon cuki volt, amikor elmondta a fickónak, hogy mi a szitu, és mi, mint fiatal, jegyes pár majd' elolvadtunk rajta. Aztán persze elindult a beszélgetés a baba-témában, ami engem rohadtul megijesztett. 

Néha úgy érzem, hogy most már, hogy a 20-as éveimet elkezdtem, talán lassacskán el kellene gondolkodnom azon, hogy pontosan mit is szeretnék, de akárhányszor szóba kerül a gyerek-kérdés, mindig gyomorgörcsöm lesz. És most ennek a görcsnek az okairól szeretnék írni.

Társadalom: Én nem tudom, ki hogy látja, de nekem úgy tűnik, hogy a társadalom némi nyomást fejt ki a nőkre azzal, hogy az alap elvárás az, hogy egy nőnek gyereket kell szülnie, különben nem számít teljes értékű nőnek. Arról nem is beszélve, hogy még a csapból is a baba-dolog folyik, minden 2. reklám valami terhesvitaminról, pelenkáról, popsikenőcsről és hasonlókról szól. A rakás "nemtudtamhogyterhesvagyok, tiniterhesség, szokatlanszülések" műsorról nem is beszélve. Lehet, hogy csak a rémület beszél belőlem, de jelenleg kicsit soknak tartom. 

Család, környezet: Ha két ember összejön, az első kérdés: Mikor lesz az eljegyzés? Ha megvan az eljegyzés: Mikor lesz az esküvő? Ha  az esküvő is megvolt: MIKOR LESZ BABA??? Na ezektől a kérdésektől szalad fel a vérnyomásom legalább 200-ra. Egyszerűen nem értem, miért kell nyaggatni a párokat ezzel. Oké, hogy jó dolog babázni, meg kell az unoka, de ezzel csak a kedvüket veszik el a gyerekvállalástól. Mikor lesz gyerek? Akkor, amikor akarom, bmeg! MAJD! Majd ha a párommal úgy döntünk. Nem kell mindig ezen nyammogni. Nekünk még csak az eljegyzés volt meg, de tudjátok hányszor hallottam a "Mikorleszmáresküvő?" kérdést? Fel tudnék robbanni tőle :D Francnak kell félpercenként megkérdezni... Majd ha esedékes lesz, akkor kapnak meghívót. Aki nem kap, az meg így járt, vszeg nem véletlenül nem kap, szóval ne is fárassza magát (és minket!) azzal, hogy az esküvőről kérdezget.

Én: Ja, magamra is ráhozom a fárszt, ha éppen nincs külső tényező. Félek az egésztől... De most tényleg, gondoljatok bele... Akkor lesz az ember, mint egy bálna, bedaganak a lábai, felpuffad a feje, hisztis lesz, kívánós lesz (jó kis csokis uborka, nyamm...), és emelllett még ott van a gyerek, aki időnként gondol egyet és jól megrúgdos, és mozog... mozog egy gyerek benned. Mint egy horrofilm, komolyan. Nagyon szépnek találom a kismamákat, eszméletlenül tündériek, és ne értsetek félre, a picikért is odavagyok, de hogy ez velem történjen meg... Na az már kicsit más. :D Nyilván szeretnék majd egyszer, de erről majd később írok még egy picit.

A mai, újgenerációs anyukák: Na tőlük aztán tényleg kiver a víz. Sok nő úgy működik, hogy van egy élete, vannak barátai, vannak különböző gondolatai, de amint várandós lesz, megszűnik az élet, a barátok már nem is léteznek, és a gondolatok is elszállnak. Ja nem, egyetlen gondolat marad: babaaaaaa! De komolyan. Sok nő ilyenkor nem képes másról beszélni, másra gondolni, csak a terhességre és a gyerekre. Leszarják, hogy a környezetükkel mi van, és a legszebb, hogy ki is jelentik, hogy őket már csak a baba érdekli. Én imádom a gyerekeket, de hangyányit túlzásnak tartom, hogy ilynekor felteszik a szemellenzőt, és a gyereken kívül más nem is létezik. Oké, tényleg egy csodálatos dolog, és nyilván az embernek a pici lesz a szíve csücske, de könyörgöm, a várandósság szerintem egy annyira intim téma, hogy rohadtul nem kellene folyamatosan erről beszélni. Ezt a pároddal kell megélned, nem kell folyamatosan mindenkinek csak erről beszélni. Meg nem tudom, én nem tudnám úgy elképzelni az életemet, hogy oké, babám lesz, akkor most már semmi más nem létezik... 

Összefoglalva: Szeretnék majd egyszer családot alapítani. Majd. De nem tartom túl pozitív dolgonak a fentebb leírtakat. Piszkosul megnehezítik a fiatal nők helyzetét (szerintem). Természetesen ez egy mérföldkő az ember életében, a picúrkák meg igazi kincsek, és imádom a kis pofijukat, főleg amikor alvás közben szuszognak, meg a pici kis mosolyuktól is elolvadok, de nem hiszem, hogy a csapból is ennek kell folynia. Bocsi, ha valakit megsértettem, nem állt szándékomban, ez csak az én saját véleményem. 

Peace!

Sziasztok! Na, itt is vagyok azzal a bejegyzéssel, amit igértem. Az elmúlt néhány hét számomra a változások időszaka volt, ugyanis azt hiszem sikerült megváltoztatnom az életem, aminek most kifejezetten örülök. Már egy ideje ért bennem a gondolat, miszerint most már muszáj lesz változtatnom, mert az életvitelem és a hozzáállásom az élethez igencsak negatív irányba kezdett el csúszni, így már nem is élveztem az életet. Márpedig muszáj élvezni, mert életből csak egyet kaptunk, nem lesz másik. 

Az első változtatás a napirendben és az étkezésben jelentkezett, ugyanis vittem egy is rendszert a mindennapokba, így sokkal könnyebb szem előtt tartani a kitűzött célokat. Az első néhány nap elég nehéz volt, nagyon hisztis és ingerült voltam, de egyre jobban érzem magam, ahogy telik az idő. És büszke vagyok arra, hogy sikerült megtennem az eső lépést. Bár tisztában vagyok azzal, hogy a neheze még hátravan. De bízom abban, hogy le tudom küzdeni az akadályokat.

A második lépés az volt, hogy elkezdtem gyűjtögetni olyan gondolatokat, képeket, amelyek inspirálnak, motiválnak, így ha kicsit leeresztenék, csak megnézem ezeket, és remélhetőleg visszakapom az elvesztett lendületet. A képeket egyébként a weheartit profilomon meg tudjátok nézni. A gondolatokat, vagyis az inspirációs listámat pedig egy füzetben vezetem, csak még nem dekoráltam ki :D

A harmadik változás, pedig egy elég nehéz dolog volt, ugyanis amíg a múltam kísért, addig nem tudok tiszta lappal kezdeni. Így szépen elkezdtem leszámolni a múltammal. Mondjuk ezt még régebben elkezdtem, de volt egy személy, akit nagyon nehéz volt véglegesen kitörölni az életemből, de végül sikerült. Minden kapcsolatot megszakítottam vele, és őszintén szólva felszabadító érzés volt. Persze még kicsit nehéz megszokni az új helyzetet, még kicsit fájnak a sebek, de tudom, hogy így lesz a legjobb. Nem haragszom már erre a személyre, de mélységesen elutasítom azt, akivé vált. De legyen boldog a felszínes barátságokkal, meg a még felszínesebb személyiségével. Engem ez már nem zavar és nem is érdekel.

Összefoglalva, sokat változtam, és még többet szeretnék. Még csak most kezdtem, de nagyon remélem, hogy sikerül majd elérni a célomat, mert nem csak nekem, hanem a szeretteimnek is jobb lenne. Hiszen ha jól érzem magam, stabilabb támaszuk tudok lenni. :)

UPDATE: Gondoltam szólok, hogy van már chat, és regisztráltam weheartit-re is, szóval most már lehet beszélgetni, és weheartit-en is követhettek! :3

Sziasztok! Tudom, azt igértem, hogy írok egy bizonyos témáról, de rájöttem, hogy nem akarok rá egy teljes posztot szánni, így inkább összeszedem kicsit a gondolataimat, és majd írok egy vegyesebb bejegyzést. De addig is jöttem egy TAG bejegyzéssel, azért mert csak.