Nem, nem vagyok várandós. És ezért a bejegyzésért szerintem a fejemet fogják venni, de nopara, akkor is leírom, amit gondolok. Tegnap a párommal egy kis agyzsibbasztás reményében, megnéztük a Barátok köztöt (na, lebuktam), és aki látta, az tudja, hogy a sztori most az, hogy Zsófi terhes és baromira örülnek neki. Nos tényleg nagyon cuki volt, amikor elmondta a fickónak, hogy mi a szitu, és mi, mint fiatal, jegyes pár majd' elolvadtunk rajta. Aztán persze elindult a beszélgetés a baba-témában, ami engem rohadtul megijesztett. 

Néha úgy érzem, hogy most már, hogy a 20-as éveimet elkezdtem, talán lassacskán el kellene gondolkodnom azon, hogy pontosan mit is szeretnék, de akárhányszor szóba kerül a gyerek-kérdés, mindig gyomorgörcsöm lesz. És most ennek a görcsnek az okairól szeretnék írni.

Társadalom: Én nem tudom, ki hogy látja, de nekem úgy tűnik, hogy a társadalom némi nyomást fejt ki a nőkre azzal, hogy az alap elvárás az, hogy egy nőnek gyereket kell szülnie, különben nem számít teljes értékű nőnek. Arról nem is beszélve, hogy még a csapból is a baba-dolog folyik, minden 2. reklám valami terhesvitaminról, pelenkáról, popsikenőcsről és hasonlókról szól. A rakás "nemtudtamhogyterhesvagyok, tiniterhesség, szokatlanszülések" műsorról nem is beszélve. Lehet, hogy csak a rémület beszél belőlem, de jelenleg kicsit soknak tartom. 

Család, környezet: Ha két ember összejön, az első kérdés: Mikor lesz az eljegyzés? Ha megvan az eljegyzés: Mikor lesz az esküvő? Ha  az esküvő is megvolt: MIKOR LESZ BABA??? Na ezektől a kérdésektől szalad fel a vérnyomásom legalább 200-ra. Egyszerűen nem értem, miért kell nyaggatni a párokat ezzel. Oké, hogy jó dolog babázni, meg kell az unoka, de ezzel csak a kedvüket veszik el a gyerekvállalástól. Mikor lesz gyerek? Akkor, amikor akarom, bmeg! MAJD! Majd ha a párommal úgy döntünk. Nem kell mindig ezen nyammogni. Nekünk még csak az eljegyzés volt meg, de tudjátok hányszor hallottam a "Mikorleszmáresküvő?" kérdést? Fel tudnék robbanni tőle :D Francnak kell félpercenként megkérdezni... Majd ha esedékes lesz, akkor kapnak meghívót. Aki nem kap, az meg így járt, vszeg nem véletlenül nem kap, szóval ne is fárassza magát (és minket!) azzal, hogy az esküvőről kérdezget.

Én: Ja, magamra is ráhozom a fárszt, ha éppen nincs külső tényező. Félek az egésztől... De most tényleg, gondoljatok bele... Akkor lesz az ember, mint egy bálna, bedaganak a lábai, felpuffad a feje, hisztis lesz, kívánós lesz (jó kis csokis uborka, nyamm...), és emelllett még ott van a gyerek, aki időnként gondol egyet és jól megrúgdos, és mozog... mozog egy gyerek benned. Mint egy horrofilm, komolyan. Nagyon szépnek találom a kismamákat, eszméletlenül tündériek, és ne értsetek félre, a picikért is odavagyok, de hogy ez velem történjen meg... Na az már kicsit más. :D Nyilván szeretnék majd egyszer, de erről majd később írok még egy picit.

A mai, újgenerációs anyukák: Na tőlük aztán tényleg kiver a víz. Sok nő úgy működik, hogy van egy élete, vannak barátai, vannak különböző gondolatai, de amint várandós lesz, megszűnik az élet, a barátok már nem is léteznek, és a gondolatok is elszállnak. Ja nem, egyetlen gondolat marad: babaaaaaa! De komolyan. Sok nő ilyenkor nem képes másról beszélni, másra gondolni, csak a terhességre és a gyerekre. Leszarják, hogy a környezetükkel mi van, és a legszebb, hogy ki is jelentik, hogy őket már csak a baba érdekli. Én imádom a gyerekeket, de hangyányit túlzásnak tartom, hogy ilynekor felteszik a szemellenzőt, és a gyereken kívül más nem is létezik. Oké, tényleg egy csodálatos dolog, és nyilván az embernek a pici lesz a szíve csücske, de könyörgöm, a várandósság szerintem egy annyira intim téma, hogy rohadtul nem kellene folyamatosan erről beszélni. Ezt a pároddal kell megélned, nem kell folyamatosan mindenkinek csak erről beszélni. Meg nem tudom, én nem tudnám úgy elképzelni az életemet, hogy oké, babám lesz, akkor most már semmi más nem létezik... 

Összefoglalva: Szeretnék majd egyszer családot alapítani. Majd. De nem tartom túl pozitív dolgonak a fentebb leírtakat. Piszkosul megnehezítik a fiatal nők helyzetét (szerintem). Természetesen ez egy mérföldkő az ember életében, a picúrkák meg igazi kincsek, és imádom a kis pofijukat, főleg amikor alvás közben szuszognak, meg a pici kis mosolyuktól is elolvadok, de nem hiszem, hogy a csapból is ennek kell folynia. Bocsi, ha valakit megsértettem, nem állt szándékomban, ez csak az én saját véleményem. 

Peace!