Szép estét mindenkinek! Tegnap volt Valentin nap, és mint minden évben, most is egymásnak esett a #teampokolbaavalentinnappal és a #teamjujjdejómegintvalentinnapvan banda. És én most is csak csendben figyeltem az egészet, és azon gondolkodtam, hogy miért kell ekkora feneket keríteni egy olyan ünnepnek, aminek igazából semmi értelme. Ja, tök szépek a piros szívecskék, meg a pink plüsik (nem, amúgy kurvára nem azok), de egyébként az egész tök üres és semmitmondó. Nem tartozom egyébként abba a csoportba, amelyik teljesen elítéli ezt az egészet, viszont én sem értem, hogy miért kell ez a nagy felhajtás. Egyrészt ez a sok rózsaszínű cucc baromi giccses, és akkor még nem említettem a csillámokat, mert hát ha már valami pink, akkor lehetőleg csillogjon is. És...huh...borzalmas.

Én megértem, hogy ez a szerelmesek ünnepe, csak ezzel van egy olyan probléma, hogy a látszat ellenére nem erről szól. Igazából nem is értem, hogy ez a giccsparádé hogyan függ össze a szerelemmel. Az egyetlen dolog, amit pozitívumként tudok felhozni az, hogy néha van egy-két jó Valentin-napi program, meg tök jó kedvezmények, és ezeketl a lehetőségeket mi is kihasználjuk, de ennyivel le is tudjuk a valentin napot. Mi minden nap kedveskedünk egymásnak, minden nap szeretjük egymást és minden nap ki is mutajuk ezt. Igyekszünk sok közös programot szervezni, és annak is örülünk, ha pl. együtt főzhetünk valami finomat. És pont ezért nem ünnepeljük a valentin napot, hiszen semmi extrát nem adna a kapcsolatunkhoz. 

De hogy ne csak a valentin napról legyen szó, be kell jelentenem valamit.... elfáradtam XD Hulla vagyok, pedig még csak hétfő van. Bár hozzátenném, hogy valószínűleg nem lennék ennyire fáradt, ha tegnap éjszaka sikerült volna időben hazaérni. De sebaj, a koffein mindent megold :3 Szerencsére holnap viszonylag laza napom lesz, úgyhogy tudok majd pihenni, és arra is lesz időm, hogy tanuljak. Most már csak rá kellene vennem magam arra, hogy egyáltalán ránézzek a jegyzetekre :D De ügyes leszek, és megoldom *.*

Mára befejezem a pötyögést, legyen holnap szép napotok, és ne feledjétek, hogy már csak 4 nap, és ismét eljön a hétvége (csak tartanánk már ott XD).

Sziasztok! Én most... eldobom az agyam, gyerekek! Nem gondoltam volna, hogy van esélyem megnyerni egy ilyen versenyt, mert rengeteg olyan blogger van itt, akik szívvel-lélekkel írnak meg minden bejegyzést, és mindenki különleges, érdekes, tehetséges, és őszinte. És ez nekem most egy baromi nagy megtiszteltetés, és nagyon hálás vagyok érte. És azta... Nagyon szépen köszönöm, Lizzy!

Halihó! Ma egy icipicit felcsesztem magam, és ebből adódóan most egy témkifejtős bejegyzéssel jöttem, mert ha nem adom ki magamból a gondolataimat, akkor elönti az agyamat a hígsz*r. Az előzményekről annyit, hogy sikerült kicsit beleolvasni a Lizzy-t ért támadásokba (bocsi Csajszi, hogy ezt felhozom, remélem, nem haragszol), és nem is kimondottan a róla szóló kommentek csesztek fel (szerintem ő ezeket tudja kezelni, nem szorul rá arra, hogy én most erről regényeket írjak), hanem az, hogy egyesek úgy minősítik a másik életét és személyét, hogy közben semmit sem tudnak róla, mert természetesen arra már nem veszi a fáradtságot, hogy megismerje a másikat. És hangsúlyozom, itt most nem Lizzy-ről van szó, hanem úgy mindenkiről, akit ért már hasonló kellemetlenség, vagy pont ő az, aki ezt előszeretettel műveli (utóbbi egyéneknek üzenet: nyaljatok sót!).

Mindenkinek van élete, mindenkinek vannak jó és rossz pillanatai, mindenkit ér öröm, mindenkinek vannak problémái, amelyekkel minden nap meg kell küzdenie. Mindenki fél, mindenki szeret és mindenkinek van véleménye. De sajnos nem mindenki tudja, hogy mikor kell megtartania azt magának. Nyilván az ember egy olyan lény, amelyik örömmel alkot előítéleteket akár személyes tapasztalat, akár a mások véleménye alapján. Én is ezt teszem időnként, természetesen nem vagyok rá büszke, de ember vagyok, nem vagyok tökéletes. DE! Az emberek egy része képes arra, hogy ezt a véleményt megtartsa magának, mert van annyi sütnivalója, hogy felérje ésszel, hogy az, amit a másik életéből és személyéből lát, ami alapján összerekta azt a véleményt, nem biztos, hogy tükrözi a valóságot. Mert nem ismeri a másikat, csak feltehetően tud róla egy-két dolgot, ami természetesen csak a töredéke a teljes valóságnak. Viszont sajnos nagyon sokan vannak olyanok is, akik értelmileg megakadtak egy egysejtű szintjén, és örömmel vágják a másik arcába a nagyon megalapozott véleményüket arról, hogy a másik élete unalamas, nem ér semmit, értéktelenek a gondolatai és hasonlók.

Szerintem meg ez utóbbihoz senkinek sincs joga! Mi jogon minősíted a másikat anélkül, hogy megismernéd? Ott vagy vele minden nap? Végignézed a harcait? Ott vagy mellette, amikor sír, amikor nevet, amikor fél? Belelátsz a gondolataiba? Tudod, mit érez? Ismered minden hibáját? És a jó tulajdonságait? Mindent tudsz róla? Nem? Akkor tegyél egy szívességet, és fogd be a szádat, mert senki sem kíváncsi a a saját butaságod igazolására. Tudjuk anélkül is, hogy hülye vagy, nyugi (Mert ugye téged sem zavar, ha úgy itélnek meg, hogy nem ismernek, igaz?). 

Természetesen mindenkivel előfordul, hogy úgy minősíti a másikat, hogy nem gondolja komolyan (mondjuk dühös, és kicsúszik), velem is volt már ilyen, meg valszeg lesz is. De törekszem arra, hogy az első csoportba tartozzak. Mielőtt valamelyik IQ huszár megszólalna, nem magamat fényezem, nem mondom azt, hogyén húde milyen értelmes vagyok, hiszen ahhoz, hogy az ilyen dolgokra igyekezzen valaki figyelni, ahhoz igazán nem kell sok ész. Éppen ezért zavar, az, hogy egyeseknek még az minimális sütnivaló sem áll rendelkezésükre, hogy ezt felfogják. Mert ők azok, akik nyíltan felvllaják, hogy szörnyen buták, de mégis mindig nekik van igazuk és ők mindent jobban tudnak.

Persze, valószínűleg ők is éreznek, szenvednek, örülnek, boldogok, szomorúak, és őket sem szabad elítélni, csak nyilván nehezebb nem negatív véleményt alkotni róluk, ha egyszer minden megnyilvánulásuk gonosz és végtelenül buta.

Természetesen őket sem áll jogunkban minősíteni, bár most megtettem, de hozzátenném, hogy nem mentem oda hozzájuk, és nem vágtam az arcukba, hogy szutykok vagytok, szimplán a saját blogomon leírtam a véleményemet, és ezt nem kötelező minenkinek elolvasnia. 

Így utolsó gondolatként, annyit mondanék még, hogy akinek nem inge, ne vegye magára!

Haliii! Huh, most láttam, hogy a Lizzy által szervezett verseny döntőjébe bekerültem...bakker, ezt még fel kell dolgoznom :D Ne vagyok én ehhez hozzászokva ^^" Mindenesetre jól esett ezt látni, főleg az elmúlt néhány nap szerencsétlenkedései után.

Kicsit megritkultak a bejegyzések, ne haragudjatok, igyekszem jönni, és minden nap eszembe jut a blog, csak egyszerűen elfáradok a nap végére, és ha lenne is ötletem ,akkor sem tudnám rendesen megfogalmazni a mondatokat (nem mintha kipihenten olyan jól menne XD). Minden napom rohangálással telik, ma is hiába volt szabad napom (nem voltak óráim), be kellett mennem elintézni egy-két dolgot, szóval ja, élveztem. De most már talán rendben van minden, bár hiszem, ha látom XD Egyelőre a magam részét lerendeztem, most már várom, hogy az irodisták is tegyék a dolgukat.

Egyébként minden rendben van, próbálom azt a picike szabadidőmet maximálisan kihasználni, hétvégén is a szüleimmel voltam, aminek nagyon örültem, hiányoztak már. 

Más téma: Rúzslázban égek, gyerekek! Most megint kinéztem egy csodajó rúzst, és csak 900Ft, és kell. Régen nem szerettem a rúzsokat, de rájöttem arra, hogy sokkal frissebnek látszom, ha van az ajkaimon egy kis szín (amúgy falfehérek), szóval már van is egy kisebb gyűjteményem. Most egy olyan színt néztem ki, amit suliban is nyugodtan használhatok majd.  És már baromira várom, hogy megszerezzem, ami elvileg holnap meg is történik majd :D

Na de megyek, kifogytam a mondandóból, vagyis majd egy füzetkébe felírom, hogy miről akartam még beszélni, mert már ígyis egy csomó dolgot elfelejtettem XD 

Sziasztok!

Helló! Elkezdődött ez a kicseszett szemeszter, és nekem már most elegem van belőle XD Hulla fáradt vagyok, pedig nincs sok órám, csak annyira lezsibbasztják az agyamat, hogy az borzalom. Ráadásul a rendszer faszságai miatt mi szívunk, szóval ja... nagyon élvezem,hogy amikor már mehetnék haza, nem tehetem, mert rohangálnom kell ügyeket intézni, amiatt, hogy kurvára nem tudnak megcsinálni rendesen semmit sem... a nemlétezőkisfaszomkivanmárvelük. Na de mindegy, egyszer úgyis vége lesz és mindenki bakaphatja. 

Amúgy jól vagyok, azon agyalok, hogy leborotválom a fejem, mint britniszpírsz, mert kikészít már a hajam XD Sehogy sem áll, és órákig kell vele bíbelődni, mire viszonylag, hangsúlyozom: VISZONYLAG vállalható állapotba kerül, és fuck, nincs nekem erre időm. Meg hát idegállapot van, na... ilyenkor meg pláne nincs kedvem ezzel bénázni.  De most kitaláltam valamit, amivel talán meg tudom könnyíteni kicsit a dolgom... majd holnap reggel kiderül, kimehetek-e az utcára, vagy jobb, ha elbújok egy sarokba sírni.  Bár ahogy elnézem, egyelőre úgy tűnik, hogy készíthetem be a 100db-os tescos zsepit a sarokba :( 

Egyébként a napokban agyaltam azon, hogy jó lenne nyitni még egy oldalt, mert kicsit kevésnek érzem a blogot, mármint baromi sok dolog érdekel, és nem akarok mindent beletuszkolni a blogba, mert túl kaotikus lenne. De azt hiszem el kell engednem ezt az ötletet, mert a suli mellett elég kevés szabadidőm marad, és a blogra is csak ritkán tudok írni, úgyhogy ez most felejtős. 

De most már ideje mennem, holnap korán kell kelnem, meg alvás előtt még zombulok egy kicsit, hogy jobban menjen a szundi... állítólag alvás előtt egy órával már érdemes ledőlni és vegetálni... Na pápá! :)