Hali! Tudom, eltűntem, bocsi, vizsgák... Deee már csak egy van! Volt nemrég egy bejegyzésem, amit töröltem is, szóval ha valaki látta, és azt is látta, hogy már nincs kint, akkor azoknak üzenem, hogy kiborultam, aztán talpraálltam és megyek tovább, már nem volt  aktuális az a bejegyzés, és írtam olyan dolgokat, amiket később megbántam, szóval ezért töröltem. Erről ennyit. 

Ma egy kicsit szomorú, kicsit boldog, kicsit ideges, kicsit nyűgös, kicsit izgatott vagyok, igazából már majdnem egy hete ez a helyzet. Kaptam rossz híreket, kaptam jó híreket, összetörtem, felálltam, küzdöttem, elestem, ismét felálltam. Igen, nagyjából ennyi történt az elmúlt egy hétben. A vizsgákkal jól állok, még egy van, remélem sikerül, és akkor kezdődik a summertime. A párom most elment 3 hónapra, szóval csak hétvégente látjuk egymást, ami kicsit szar, tekintve, hogy össze vagyunk nőve. Igen, és most következik az ömlengés, mert jól esik, mert ki kell adnom magamból, mert cseszettülszerelmesvagyok, mert hisztirohamom van, mert ez az én blogom. Pont. 

Hiányzik a Prüntyőkém (hú, mit fogok én ezért kapni...).  Tudom, nem sok az a 3 hónap, meg minden nap beszélünk, és hetente látom majd, de most hisztis vagyok, nagyon. És egy hétig az is leszek. És már egy hete az vagyok. Wáááá, nem bírom! Ilyenkor mindig érfelvágós hangulatom lesz. 

Annyira odavagyok Érte, hogy az már nem létezik... Nem tudom, ismeritek-e az érzést (remélem nagyon sokan ismeritek), amikor belenézel valaki szemeibe, és elveszel bennük. Tudom, sablonzövegnek hangzik, sokáig én sem értettem, hogy ez mit is akar jelenti, egészen addig, amíg meg nem tapasztaltam. Azok a mélybarna szemek... Olyan szépek! És az a barna haj, amibe mindig beletúrhatok, mert nekem, és csakis nekem megengedi. És nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én azt vettem észre, hogy elég kevés pasinak van igazán jó hátsója, és bakker, Neki tényleg jó tompora van. Hihetetlen. És úgy imádom, amikor jó szorosan magához ölel, meg amikor a combjára hajtom a buksimat filmnézés közben, ő meg sz*rrá puszilgatja az arcomat. És most csak hétvégén láthatom... Ráadásul egyedül kell aludnom, de én már megszoktam, hogy mindig ott szuszog mellettem, meg dumál álmában. Olyan rossz egyedül ébredni reggelente. Az első éjszakámat végig forgolódtam, a végén már kínomban letöltöttem a Sötét ötven árnyalatát, ami még rosszabb, mint az előző, viszont agyzsibbasztásnak tökéletes. Olvasni meg amúgy is szeretek, csak most nem akartam véres-vámpíros cuccokat olvasni. Ja, amúgy Grey elbújhat az én Cukim mögött *.* Tök jó érzés úgy olvasni ezt a szutykot, hogy közben itt van a párom, aki nem egy olyan inkompetens, életképtelen barom, mint C, Grey, akiért nők ezrei (jézusom, és tényleg ezrek) epekednek. Szal Bitch please ;) De majd később írok bővebb véleményt erről a szennyről.

Szóval nagyon szerelmes vagyok, még mindig. És egyre szerelmesebb. Na de most megyek tekerni, aztán majd leszek még talááán. Pusszancs!