Nyugi, nem örökre hagyom itt a blogot, mindössze néhány napról van szó, ugyanis a párommal hazamegyünk a szüleimhez, mert már hiányoznak. Ezért blogolni sem fogok ezalatt a néhány nap alatt, mert napközben kicsit szeretnék relaxálni, kikapcsolni, sétálni és hasonlók. Este pedig mindig nagy családi beszélgetések szoktak lenni, ha otthon vagyunk. Éjszaka meg alszom XD Szóval időm nem lesz a blogra, DE nem hagylak titeket bejegyzések nélkül, ugyanis van két időzített bejegyzés, amik vasárnap és kedden kerülnek majd fel, ha a rendszer is úgy akarja. Utána pedig jövök vissza, és folytatom a pötyögést. 

Na de azért egy-két mondatot írnék így elöljáróban a két bejegyzésről. Mindkettő tag bejegyzés lesz, az egyikben 20, a másikban pedig asszem 15 kérdést válaszoltam meg. Így egy picit jobban megismerhet az, aki akar. Sajnos hosszabb, jobban kidolgozott bejegyzésekre most nem volt időm, kicsit zsúfolt volt a hetem, szóval nézzétek el ezt nekem, pls.

Sajnálom, hogy ma többet nem tudtam  írni,igazából semmi említésre méltó sem történt,és most mennem is kell, de ha visszajöttem, lesznek hosszabb, tartalmasabb bejegyzések. 

Addig is puszi mindenkinek!

Sziasztok! Ma egy olyan témával jöttem, ami elég személyes, de sajnos nagyon sok embert érint. Van egy kis szörnyike, aki azzal szórakozik, hogy kinéz magának valakit, és mellészegődik. A gond ezzel csak az, hogy inkább árt, mint használ, és túlságosan is ragaszkodik. Ja igen, a nevét nem is említettem még. Hölgyeim és Uraim, hadd mutassam be Depressziót! Ő az a kis szutyok, aki megkeseríti több ezer ember életét, és szinte lehetetlen megszabadulni tőle. 

Nézzük, miről is lehet felismerni Depresszió uraságot (ja, szerintem pasi). Elhiteti veled, hogy az életed sz*r. Időnként a füledbe súgja, hogy semmit sem érsz, semminek sincs értelme, főleg az életednek nincs. Senki sem szeret, senkit sem érdekel, hogy élsz-e még. Egyedül vagy. Bármit is kezdenél el, felesleges, mert úgysem sikerül, hiszen nem vagy elég jó. Nincsenek értékeid, és ezt mindenki tudja. Nem vagy szép, nem vagy okos, nem vagy bájos, nem vagy értékes. Igazából helyed sincs ezen a világon, mert egy csődtömeg vagy. Igen, ez vagy te, egy kupac szerencsétlenség.

És te ezt mind el is hiszed. Meg vagy győződve arról, hogy ennek a kis mocsoknak igaza van. Szépen lassan elkezdődik az önostorozás, eltávolodsz a világtól. Nem leled már örömöd semmiben sem, igazából élni sincs már kedved. És mindez miért van? Mert elhiszed egy jelentéktelen kis démonnak, hogy ennél többet nem is érdemelsz. Elkezdesz gyógyszereket szedni, hogy elviselhetőbb legyen az élet, de ezzel csak ártasz magadnak. Belehajszolod magad ártalmas kapcsolatokba, amelyekből nem tudsz kilépni. Eltávolodsz a szeretteidtől. És vannak napok, amikor arra ébredsz, hogy nincsen múltad, jelened és jövőd sem. Nincsenek céljaid. Csak ülsz nyakig a trutyiban, és siratod azt az embert, aki lehettél volna.

De egy dolgot fontos tudni: A depresszió hazudik! Semmi sem igaz, abból, amit mond. Igenis vannak értékeid, és sokan szeretnek. Elérheted az álmaidat, és azzá az emberré válhatsz, akivé akarsz. Lehetsz sikeres, lehetnek olyan kapcsolataid, amelyek a fejlődésedben segítenek. Lehetsz szép, lehetsz okos, lehetsz bájos. Van múltad, jelened, és hidd el, jövőd is. És tudod mit? Nem te vagy az, akinek nincs helye ezen a világon. Nem bizony. A Depressziónak kell eltűnnie, nem neked! 

Én már elkezdtem leépíteni ezt a kis nyomorultat, de néha bizony felerősödik, és beleeszi magát a gondolataimba, amivel sok problémát tud okozni. Nem könnyű megszabadulni tőle, de hiszem, hogy el lehet tűntetni egy életre. De néha van egy kis visszaesés, számomra ez a nap, pl. egy ilyen nap. És ezért emlékeztetem magam, és a sorstársaimat ezzel a bejegyzéssel arra, hogy van kiút. Lehet, hogy most, jelen pillanatban, nem látom még a helyes utat, és az értelmét ennek a sok harcnak, de majd fogom. Ha nem ma, majd holnap. Muszáj.

Sziasztok! Ma egy olyan témával jöttem, ami mostanában elég sokszor felcseszett, és úgy érzem, ki kell írnom magamból, különben zárlatot fog kapni az agyam. Sajnos egyre többször látom, hogy 10-13 éves kislányok teregetik ki a magánéletüket az interneten, töltenek fel magukról olyan képeket, amiket más még 20 évesen sem tenne, hetente váltanak kapcsolati státuszt a facebookon, miközben idősebb pasik nyáladzanak nekik, ők meg persze baromi büszkék magukra. És akkor még ott van a szex és a sminkelés… Na de, most jön a kiakadás. Nézzük, mik is a problémák ezzel az új trenddel:

Az idősebb pasik: Ezt szerintem nem kell sokat ragozni. Felnőtt ember kiskorúval ne kezdjen ki. PONT. Ez gusztustalan, és bűn, és csak arra megy ki az egész, hogy a naiv kis libát megfektessék.

Ami az internetre felkerült, az sajnos ott is marad: Lehet, hogy most jó ötletnek tűnik felpakolni egy mellkidobós, csücsörítős, forrónacis képet, de később ennek megbánás lesz a vége. Amikor az ember már érettebb, és szeretne egy rendes párkapcsolatot, és egy nyugis életet, az ilyen képek bizony elég sok gondot tudnak okozni, mert az lehet, hogy TE letörölted őket, de az nem azt jelenti, hogy más nem mentette le, és használja fel őket később.

Hülyét csinálsz magadból: Bocsi, de tényleg. Annyira röhejes (amikor éppen nem kapok tőle sírógörcsöt) az, amikor egy kislány olyan idézeteket oszt meg, meg olyan kiírásai vannak, mintha olyan nagyon bölcs és tapasztalt lenne. Én nem tudom, mi játszódhat le a kicsi agyukban ilyenkor, de azt tudom, hogy a korombeliek ezeken a posztokon vagy sírnak, vagy röhögnek. Nem lesznek ettől menők, senki sem veszi őket komolyan. Miért is venné? Hiszen olyan abszurd az egész…

A smink ebben a korban baromira öregít: Tudom, a tinik mindig azt szeretnék, ha idősebbnek látszanának, de könyörgöm, ne ennyire! Egy 12 éves ne nézzen már ki 25-nek! Pont attól lesz egy kislány bájos, és szép, hogy természetes. Nincs rajta semmi vakolat, csak a gyermeki mosoly. Nem is kell ennél több.

A szex nem játék: Jó dolog a szex, ezt mindenki tudja. De ennek is megvan a maga ideje, és nem 13 éves korban kell elkezdeni (vagy neadj’ Isten hamarabb). Egy csomó veszélye van, amiket csak kellő érettséggel tudunk elhárítani. És ha tetszik, ha nem, egy gyerek még nem elég érett és felelősségteljes ehhez. Még akkor sem, ha ő meg van arról győződve, hogy tudja kezelni a dolgot.

Nem lesz gyermekkorod: Az eddig felsorolt következmények is elég kellemetlenebb, de talán ez felülmúlja mindegyiket. Mi 12 évesen még nagyban bújócskáztunk, meg Pokemonosat játszottunk. Nem érdekelt a smink, a szex, a facebook. Nem kerestük mindenhol a wifit, nem csináltunk 70 szelfit egy nap, nem posztoltunk ki szívszorító idézeteket a nem létező szerelmi életünkről és nem másztunk rá felnőtt pasikra. És sokkal szebb volt így a gyerekkorunk, mint a mostani gyerkőcöknek. Nem kell olyan gyorsan felnőni, nem olyan szép és jó felnőttnek lenni. Persze, megvan a jó oldala is, de azért azt a felhőtlen boldogságot, amit gyerekként megtapasztaltunk, azt már nem fogjuk többet érezni. Nem azért, mert csak boldogtalanságot rejt a felnőtt lét, hanem mert már nincs meg az a naivitás, az a lelki tisztaság, ami régen még a részünk volt. És ez az, ami miatt azt a fajta boldogságot már nem fogjuk visszakapni. És szerintem bűn ezt eldobni. És nem is értem, hogy a szülők ezt hogyan képesek hagyni a gyerekeknek, és sokan miért nem veszik észre, hogy nem jó az az irány, amit a drága csemetéjük követ… De a szülők felelőssége már egy másik poszt témája lehetne, mert oldalakat lehetne erről írni.

Sziasztok! Most, hogy sikerült visszatérnem, úgy gondoltam, illene feltennem egy új kinézetet a blogra, mert a másik sokáig volt fent, meg már elegem volt ebből a vidám színösszeállításból. Ez a sötétebb, kicsit komolyabb design most jobban tetszik. 

Egyébként ma írni szerettem volna egy rendesebb bejegyzést is, de nem megy. Nem azért, mert nincsm iről írnom, mert van. Nem is egy témám lenne, de annyi gondolat cikázik most a fejemben, hogy nem tudom összeszedni őket. Mondjuk ez most nekem azért is érdekes, mert az elmúlt napokban többször is volt olyan, hogy egy-egy bejegyzés elkezdett körvonalazódni a fejemben, de most, hogy leültem írni, elszállt minden. Na mindegy, mindenesetre annak örülök, hogy legalább a kinézetet le tudtam cserélni, meg átírtam, az "Ezekről is szó lesz" modult, mert az előzővel csesztem foglalkozni. Az ott látható témák lennének azok, amelyekről most még nem tudok írni a fejemben lévő káosz miatt, de amint kitisztul egy kicsit a kép, leírom majd a gondolataimat. 

Sziasztok! Annyira sajnálom, hogy így eltűntem, ráadásul szó nélkül. Ne haragudjatok rám, pls. Az a nagy büdös helyzet, hogy Tündérbagoly összeszedett egy csúnya betegséget, ami kiváltott egy másikat. Aztán amikor ezeket kiheverte, jött egy harmadik és egy negyedik is. Sosem voltam erős immunrendszerrel megáldva, de most rekordot döntött a gyengeségét illetően. Keményen egy hónapig voltam kényszerpihenőn, nagyon sok gyógyszert kellett lenyomnom a torkomon, aminek az lett az eredménye, hogy napokig semmit sem ettem, járni alig tudtam, a hajam is elkezdett hullani meg gubancolódni, szóval ja, fasza volt. Egyszer megpróbáltam sétálni a városban egy kicsit, az lett a vége, hogy belázasodtam, alig tudtam hazavonszolni magamat. 

Most már mondhatni jól vagyok, gyógyszert már nem szedek, most kell elkezdenem az immunerősítőt szedni. Szóval még nem vagyok 100%-os, de már fényévekkel jobb az állapotom, mint, amilyen pl. múlt héten volt. 

Ja, ezért nem jelentkeztem eddig... Tényleg bocsi, de nem volt energiám, és sokszor nem is igazán voltam magamnál, főleg az első két héten. De most már itt vagyok! :)

Aki megérti, annak nagyon köszönöm, aki meg nem...hát azt is megértem. Most megyek, holnap igyekszem pötyögni valamit. Vigyázzatok nagyon magatokra! Puszi :*