Sziasztok! Mostanában kicsit eltűntem, bocsi. Most sem jövök nagy bejegyzéssel, először össze kell szednem a gondolataimat, de addig is arra gondoltam, hogy megmutatom nektek, hogy milyen dalokat hallgatok mostanában, ha szükségem van egy kis lelki energiára (ha van ilyen XD).  Nem teszem ki ide a videókat az oldal betöltési sebessége miatt, de linkelni azért fogok, szóval innen is elérhetitek majd a videókat.

1. Ellie Goulding - Love Me Like You Do

Tudom, tudom, nyálas meg divat, meg lóf*szötvenárnyalata meg anyámkínja, de én szeretem, mert ha nem vesszük figyelembe a negatív tényezőket, akkor ez egy nagyon fasza kis dal, tök jó szöveggel. Ha kicsit romantikusabb hangulatban vagyok, akkor fix, hogy ezt a dalt meghallgatom egyszer-kétszer.

2. Sia - Chandelier

Eleinte, amikor ez a dal megjelent, nagyon utáltam, igazából rohadtul elgem volt belőle, mert a csapból is ez folyt, de aztán tényleg leültem és meghallgattam, és nagyon megszerettem. A szövege nem áll hozzám közel, de a dallamot nagyon szeretem.

3. Linkin Park - Burn It Down

LP fan vagyok. Nagyon. És imádom ezt a dalt! Kicsit a múltamra emlékeztet, ami ugyan nem volt szép és jó, de nem lennék az, aki vagyok, ha azok az események nem következtek volna be. Sokkal gyengébb lennék, nem tudnék talpra állni, és ezért mondhatni még hálás isvagyok a múltamnak. De persze azért nem várom vissza :D

4. Meghan Trainor - Lips Are Movin'

Ez az a dal, amit akkor hallgatok, ha jó kedvem van, mert még jobb lesz tőle. Ez egy nagyon jópofa, aranyos kis dal egy vagány énekesnőtől, szóval nagyon ott van!

5. Katy Perry - Roar

Sokmindent megéltem már, sokszor voltam nagyon-nagyon mélyen, de eddig mindig talpra álltam, Azt hiszem erős vagyok. És ez a dal mindig emlékeztet erre, ha megfeledkeznék róla.

Egyelőre asszem ennyi, igazából rengetek mást is hallgatok, csak most aktuálisan ezek a kedvencek. 

Aloha! Ma valahogy nincsenek értelmes gondolataim (ezt szokjátok meg, máskor is elő fog fordulni). Szóval arra gondoltam, megosztok veletek magamról 10 tök random tényt, aminek igazából semmi értelme, de engem szórakoztat, és amúgy is a legtöbb blogger csinál ilyeneket, és én sem akarok kiamaradni a sorból (bár igazából ennek sincs jelentősége). Mind1, kaptok tényeket és kész! ^_^

1. Boldog párkapcsolatban élek már majdnem két éve. És egyre szerelmesebb vagyok.
2. Szeretek zenét hallgatni...nagyon szeretek. Az mp3 lejátszóm az egyik legkedvesebb barátom.
3. Nem tudok koffein nélkül létezni, szóval kávé és energiaital függő vagyok.
4. Imádom a körömlakkokat és sminkcuccokat.
5. Nem vagyok édesszájú.
6. Alkalmi dohányos vagyok. Női slim cigit szívok. (Most egy hete nem szívtam, de kezd hiányozni XD) És bármennyire gáz, a mentolosat szeretem.
7. Mindenem a családom.
8. Régen kicsit fiúsabb voltam, de most már egész nőies vagyok.
9. Szemüveges vagyok, de nem igazán szeretem. Viszont nélküle nem látok rendesen, lencsét meg nem akarok hordani, szóval...
10. Imádok olvasni, csak nehéz megtalálnom a megfelelő könyvet, amit nem teszek le az első 10 oldal után.

+1. I Love Princess Kenny! *.*   ^_^

Hali! Annyi mindenről tudnék írni, és mégis annyira nehéz összeszedni a gondolataimat. Nagyon ideges vagyok, rengeteg olyan dolog van, amire most figyelnem kell, de már nem igazán bírom. Nincs ekkora kapacitása az agyamnak. Dadogok, hadarok, mindig kattogok valamin... Borzalmas. Nem szeretem, amikor ennyire ideges vagyok, szőrnyű érzés. Jó lenne megszabadulni tőle. Ilyenkor teljesen olyan vagyok, mint ha most szabadultam volna az elmegyógyból, még én is hülyének nézem saját magamat, elképzleni sem tudom, hogy akkor mit gondolhat rólam ilyenkor a külvilág. De legalább szórakoztatom őket, asszem...remélem. Van egy olyan érzésem, hogy a kis manó, aki az agyamat irányítja, időnként epilepsziás görcsöt kap, és attól kattanok be ennyire. Kár, hogy nincs helyettese, bár a szerencsémet ismerve, az meg skizofrén lenne.

Egyébként jól vagyok, van egy téma, amiről majd szeretnék pötyögni, de az majd egy külön posztban, mert megérdemli. Ja, és tegnap kutyaszitterkedtem, tesóm kölyökkutyijára vigyáztam. De majdnem beledöglöttem, mert a kis édes nem akart aludni, illetve csak ölben volt hajlandó aludni, és amint letettem, elkezdett hisztizni, szóval hajnali kettőig babusgattam a fotelben ülve (Yaaaaay!) Szóval hullafáradt vagyok...

Sziasztok! Ha pár évvel ezelőtt azt mondták volna, hogy a sminkelésről fogok bejegyzést írni, azt hiszem, körberöhögtem volna az illetőt. De változik a világ, változom én is, és eljött ennek is az ideje. Szóval ja, most a sminkelésről fogok írni.

Őszintén szólva nemrég kezdtem el kicsit komolyabban foglalkozni a sminkeléssel, szóval még kicsit zöldfülű vagyok a témában, de az elmúlt két évben nagyon megszerettem a dolgot. Sokszor hallom, hogy a sminkelést azok támogatják, akiknek kevés az önbizalmuk és ezzel próbálják ellensúlyozni. Nos, én valószínűleg kicsit kilógok akkor a sorból, mert azt vettem észre magamon, hogy nem a sminkeléstől nőtt meg az önbizalmam (ami még így is elenyészően kicsi, de legalább már nincs a nulla alatt). Éppen ellenkezőleg: Ahogy nőtt az önbizalmam, úgy szerettem meg egyre jobban a sminkelést! Egyre jobban élvezem, és tényleg tök jó érzés, hogy kicsit tudok változtatni magamon, és nem muszáj mindig ugyanúgy kinéznem.

Persze megértem azokat is, akik ellenzik ezt az egészet, hiszen nagyon sokan túlzásba viszik, és teljesen valótlan képet alakítanak ki így magukról. Például nagyon szép és jó, hogy első randin a kerek arcodból a kontúrozókkal és highlighterekkel egy vékony pofikát csinálsz, de mi van, ha le kell mosnod a választottad előtt a sminket? Mert hát előbb-utóbb úgyis meglát nélküle. Na meg persze ott vannak azok is, akik nonstop sminkben feszítenek, és fél kg vakolat nélkül még a kisboltba sem mennek ki. Szóval igen, ezt is túlzásba lehet vinni, de szerintem ha sikerül egy egészséges mértéket megtartani, akkor inkább áldás, mint átok.

Én például viszonylag kevés sminkkel oldom meg a hétköznapokat. Régebben az alapozó volt az első és legfontosabb cuccom, de most, hogy már viszonylag kevés és kicsi bőrhiba van az arcomon, már reggelente csak egy kis korrektort használok, és az elég is. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy nagyon nehéz olyan alapozót találnom, ami tényleg jó, ugyanis nagyon világos az arcom, és a drogériákban megtalálható alapozók közül általában a legvilágosabb is túl sötét. Most találtam meg az igazit, ez pedig egy Rimmel alapozó, annak is a light porcelan árnyalata...Na ez már tökéletesen passzol, na meg hát Rimmel, szóval na... kurva jó.  De mint mondtam, ezt nem minden nap használom. A korrektor mellett egy is púdert szoktam még felvinni, hogy a bőrőm ne csillogjon, mint Edward a napon. Ha ezzel megvagyok, általában igyekszem a szememet kihangsúlyozni, mert ezzel vagyok megelégedve (ennyit az önbizalomról :D). Ezt általában némi tussal vagy szemhélypúderrel (vagy ezek kombinációjával), na meg nyilván spirállal szoktam kivitelezni. A számat annyira nem szeretem, mert vékony és hullafehér, szóval egy barack-színű rúzs bőven elég rá :D. 

Mint említettem, igyekszem a szememre helyezni a hangsúlyt, ezért természetesen a gyengéim a szemhélypúderek. Egyelőre olyan igazi nagy palettám még nincs (ez az aktuális "akaromakaromakarom"), de azért már beszereztem a Catrice Absolute Nude palettáját, ami egyelőre bőven elég (meg nyilván van ezen kívül is néhány szemhélypúderem...szeretem az essence egy darabos kis púdereit). Ez a paletta az, ami egy hétköznapi smink elkészítéséhez bőven elegendő, sőt még egy esti lazuláshoz is tökéletes. Az egyetlen gondom vele, hogy  kicsit csillog XD De nem gond, ennyi belefér.

Mint látjátok, igyekszem nem túlzásba vinni (bár néha kicsit megszalad a kezem), és így remélem a sminkelés a barátom és nem az ellenségem lett. Szerintem jó dolog, és alkalomadtán hagyni lehet szárnyallni a kreativitást, és így nagyon jó eszöze az önkifejezésnek. A lényeg a mértékletesség, mint mindig.

Üdv! Igen, jól látod, ez egy újabb blog. Most azt hiszem valami olyasmit kellene mondanom, hogy gyere, és olvasd a bejegyzéseket, mert naaagyon érdekesek lesznek... De nem mondom, mert bár átlagos nem vagyok (és normális sem ), nem tudom garantálni, hogy minden gondolatom érdekfeszítő lesz, sőt nagy részük még nekem is fárasztó. De sebaj, ez vagyok én, változni nem akarok, mert szórakoztat, hogy teljsen dilis vagyok (mások kevésbé élvezik, de ez van, legalább megedződnek). 

A design és vele együtt a blog is teljesen egyszerű lett, nem is akarok ennél többet, mert minek, tök felesleges. A való életben sem szeretem túlbonyolítani a dolgokat (nem a frászt nem), és itt sem szeretném (még). Szóval... egyelőre ennyi, remélem, nem üldöztem el mindenkit már az első bejegyzéssel.

Jó olvasgatást! 

Huhu: Tündérbagoly (ja, szeretem a baglyokat, tök murisak ^^)