Sziasztok! Ma ismét egy személyesebb témával jöttem, mert kicsit elmaradoztam, és most szeretném elmondani, hogy mi volt ennek az oka.

Az elmúlt héten nem éreztem túl jól magam, egész nap álmos és fáradt voltam, egyszerűen még a hétköznapi teendők elvégzése is nehezemre esett, nagyon kimerültem. Szóval bocsi, de így persze a blogra sem volt energiám, ne haragudjatok.  Emelett történt valami, ami még rátett egy lapáttal a lehangoltságomra. Sajnos (vagy nem sajnos, nem tudom még), meg kellett hoznom egy döntést, ami már egy ideje cseszegette a csőröm.

Általában mindenki azt mondja, hogy az álmainkról nem szabad lemondani, eddig én is ezt az elvet vallottam, de most rá kellett jönnöm arra, hogy ez nem mindig járható út. Nekem is volt egy nagy álmom, és amikor nyáron a mélyponton voltam, akkor az tartott életben, hogy arra gondoltam, hogy ha nem adom fel, akkor az álmomat is valóra tudom majd váltani.  És ezt még akkor is így gondoltam, amikor már helyreálltak a dolgaim, de aztán elkezdett motoszkálni a fejemben az a gondolat, hogy bár valóban meg tudnám valósítani, akadnak fontosabb dolgok is, vannak kötelességeim, amikben lehet, hogy akadályozna a dolog,.Szóval úgy döntöttem, hogy ezt az álmomat most elengedem. K*rva nehéz volt, napokig tartott míg tényleg elfogadtam, és túltettem magam rajta. De most már azt hiszem, sikerült elengednem, bár még azért néha eszembe jut, és akkor összeszorul egy picit a szívem, de azért már egész jól vagyok. 

Nos, ennyi lett volna ez a kis szösszenet, amint tudok, jövök megint. :)