Sziasztok! Huh, nem is tudom, hol kezdjem... Először is bocsánatot kérek mindenkitől, aki olvassa/olvasta a blogot. Nem akartam ennyire felszívódni, ne haragudjatok. Kicsit elszámítottam magam, azt hittem, hogy legalább a kihíváshoz lesz erőm, de nem volt. A hónap első hete nagyon megviselt, de örömmel jelentem, hogy sikerült kimásznom abból a szar helyzetből, úgyhogy most már elkezdtem az új életemet, és eddig tetszik a dolog. És tudom, jöhettem volna korábban is, de ki kellett pihennem a nyarat, mert végtelenül kimerített. Talán ez volt életem legrosszabb nyara, szinte végig aggodalmaskodtam az egészet, és ez egy kicsit már kezdett felemészteni. De most már jól vagyok, feltöltődtem, és vissza is jöttem, mert szeretek blogolni, és ezt nem szeretném feladni. 

Itt is szeretném megköszönni Miának és Linkinlady-nek a támogatást, mindketten nagyon jófej csajszik. Köszi Bogyókák! Nélkülük kicsit nehezebb lett volna most elkezdenem ezt a bejegyzést, Linkinlady nélkül meg nehezebb lett volna végigcsinálnom a nyarat és a legnehezebb napokat. Szeri van, Tesóóó! :)

Na, de ha már itt vagyok, nézzük, milyen is az új életem! Először is sikerült berendezkedni a közös kuckónkban a párommal. Nagyon jól érezzük itt magunkat, cuki a lakás, és hát együtt lehetünk. Csak mi ketten. Békében, nyugiban, Kezdek már hozzászokni ahhoz, hogy végülis háziasszonyka lettem, de azért még van hova fejlődni. Próbálunk a lehető legtöbbször találkozni a barátainkkal, ami szintén nagy változás, mert alapjáraton antiszociális vagyok egy kicsit. De jó érzés, hogy ez is megváltozik lassan. A suli megy, sőt, most jól megy, úgyhogy nincs okom panaszra. A család is rendben van, persze akadnak problémák, de hol nem? Úgyhogy tényleg jól vagyok, én is lassacskán fejlődök, változok. Az életmódváltás is már javában megy, és már észrevehető a változás. A Vőlegényem is jól van, Ő is sokkal erősebb lett, és büszke vagyok rá nagyon. 

Szóval ja, most minden oké. Persze tudom, hogy ez most nem végleges, nyilván lesznek problémák meg gondok. Lesznek rosszabb, nehezebb napok, de bízom abban, hogy a jövőben rám váró akadályokat is le tudom majd küzdeni. A hitem is megvan, a családom is mellettem van, a Párom is támaszt nyújt, és a barátaimra is számíthatok. Szerencsés vagyok, és ezt nem szabad elfelejtenem.