Sziasztok! Igen, lecseréltem a kinézetet, mert az előzőt már kicsit untam, meg egyébként is nyár van, kell egy kis szín. A css most nem saját, lusta voltam összehozni egyet, de így meg igazán nem is tetszik, idegesít, hogy csak átalakítottam, szóval valszeg nem sokáig lesz fent, csak most nincs időm átalakítani az egész dizit, mert holnap vizsga XD.

Amúgy meg kurvára magam alatt vagyok. Kiderült, hogy Édesemnek nem lesz nete, plusz a jegyárak (busz) valami iszonyatosan drágák, szóval nem is tudunk olyan sűrűn találkozni, mint szerettünk volna, úgyhogy most mélydepi van. Úgy érzem, hogy megőrülök. Ingerült vagyok, leszarom a vizsgát, csak Rá tudok gondolni. Tudom, hogy mások évekig nem látják egymást, vagy félévente egyszer ,de basszus így kb. két hónapig nem látom, és nekem már ez is évtizedeknek tűnik. Olyan lassan telnek a napok. Nincs mellettem, és imádok itthon lenni, de most valahogy nem bírom... Tényleg nem. Utálom, hogy naponta csak egyszer beszélünk, utálom, hogy hetekig nem fogom látni, utálom, hogy még egy kibaszott webkamerás beszélgetés sem jön össze. Kezdem úgy érezni, hogy lassan ideje kirepülni a fészekből. Imádom a családomat, ők a legjobbak a világon, de itt van Ő, és kettészakad a szívem, ha nem láthatom. Sosem szerettem így senkit, egyetlen pasi sem tudott ilyesmit kiváltani belőlem. Most is fojtogat a sírógörcs. Holnap is csak este tudunk beszélni, pedig szükségem lenne rá egész nap. Elegem van. Nagyon. Holnap temetésre megyek, de már most remegnek a lábaim a gondolattól is, és ő nem tud ott lenni velem. És egyedül leszek, és ez most így nehéz. Komolyan úgy érzem, hogy megszakad a szívem. Hiányzik és aggódom érte, és most én is nehéz helyzetben vagyok (még ezt leszámítva is), és áh, sok ez most nekem.

Tegnap visszakerestem a legelső üziket, amiket facebookon írtunk egymásnak, és olyan jó lett volna kicsit visszautazni az időben, és újra átélni azt az időszakot. Mármint csodálatos volt vele az elmúlt két év, de az első néhány hét nagyon különleges volt, és néha jó lenne ismét érezni azt, amit akkor. Akkor még csak ismerkedtünk, és Ő tüneményes volt, és már akkor imádtam, és az arca kisimult volt, nem volt stresszes, csillogtak a szemei. Imádtam. Most is ugyanolyan édes, csak a mindennapok őt is leharcolják kicsit, és meglátszik rajta, de mindent meg fogok tenni azért, hogy újra olyanok legyünk, mint akkor. 

SZERETLEK!