Sziasztok! A múltkori kiborulásom óta már kicsit jobban vagyok, bár volt egy-két dolog, ami kiakasztott, de nem baj, igyekszem figyelmen kívül hagyni ezeket a dolgokat több-kevesebb sikerrel. 

A napjaim nagyrészt azzal telnek, hogy 8-9 órákat tanulok, aztán bezuhanok az ágyba... éjszaka meg dumálok :D Már nagyon fáradt vagyok, de tudom, hogy most nem adhatom fel, mert már annyit dolgoztam, hogy muszáj megpróbálnom. Muszáj minden erőmet összeszednem... Nem adhatom fel. Most nem. És nem is fogom, és ha albukom, legalább tudom, hogy én mindent megtettem. Mondjuk kicsit nehéz, ha az ember macskája a füzetein alszik, de hát ez van, inkább a füzeteken üljön, mint a fejemen :D

Ma délután zenét hallgattam, és a lejátszási listámon ott van Avril új dala, és miközben hallgattam, rájöttem arra, hogy bármilyen szar a helyzet, mindenre van megoldás, és sosem szabad feladni, még akkor sem, ha ez tök sablonszövegnek számít. Nem egy embert láttam összeomlani, és jómagam is majdnem feladtam már nem egyszer, de valahogy mindig volt egy kis fénysugár, amit a legsötétebb perceimben is láttam, és bár hajlamos vagyok ezt néha-néha elfelejteni, a szívem mélyén tudom, hogy bármi van, bármilyen kilátástalan helyzetbe is kerüljek, mindig lesz egy pici remény arra, hogy valahogyan kimásszak belőle. Lehet, hogy nem egyik pillanatról a másikra, és lehet, hogy sok küzdelemmel fog járni, de akkor is van remény. És igen, mindig mindenre van megoldás, csak észre kell vennünk az aprócska lehetőségeket is. És nem csak vágyakozni kell arra, hogy változzon a helyzet... fel kell állni, és el kell indulni. És nem szabad megállni. És el kellene szívnom egy cigit...Pont.

Ja amúgy tök cuki, amikor a párom megkérdezi, hogy elolvashatja-e a bejegyzéseimet... Olvassad nyugodtan, Édes! Szeretleeeek!